Itt a bizonyíték: de hogyan is „perzisztál” a Borrelia

  • 2026 január 31.
  • 16559 megtekintés

Egy vitatható, de alapos elemzésre támaszkodó cikk jelent meg egy viszonylag kis szaklapban.

Raphael Stricker és mtsai, akik között ott van Lorraine Johnson, a Lymedisease.org arca és lelke, vitatható kifejezéseket használnak, de egy nagyon fontos munkát végeztek el.

Összegyűjtötték azokat az evidenciákat, amelyek állatkísérletekben, vagy humán vizsgálatokban (néha sajnos boncolás eredményeként) igazolták a Borrelia kezelés utáni jelenlétét a szövetekben, szérumban.

Eddig a teljesítmény órási. Bevallom, én is idézem előadásokban, publikációkban némelyiket, de egy ilyen lista lenyűgöző. Íme:

Állatkísérletek:

Humán kutatások:

Lyme-barátaimmal kiveséztük a témát, ezt foglalom össze röviden:

  1. Nem szeretnénk állást foglalni a krónikus Lyme-kór – post-Lyme vitában, de egyértelműen azt tapasztaljuk, hogy a kezelés után fennmaradó tünetek elsősorban a fennmaradó fertőzésből erednek. Megfelelő kezelésre gyógyulnak.
  2. Nem célszerű továbbra sem se a „krónikus Lyme”, sem a „poszt-Lyme / PTLDS használata, egyik sem jól definiált, szerintünk sem, de az egyik kifejezés a másik fél szerint nem, a másik pedig az egyik fél szerint nem. Nem kell vitát generálni, beteget kell gyógyítani.
  3. A fertőzésnek nem kell elbújnia, mert:
    1. az immunválasz a 3-4 hetente megjelenő újabb generációt már nem tudja hatékonyan eliminálni,
    2. a Borrelia gyorsabb, mint a fehérvérsejtek, amik bekebeleznék,
    3. a monoterápiás antibiotikum pedig nem tud baktericid koncentrációt előidézni élő emberben.
  4. Ezért is, de egyébként is fölösleges a „perziszter formák” taglalása:
    1. a biofilm vagy a „clumping” elsősorban gyorsan szaporodó baktériumok tulajdonsága háborítatlan környezetben, vagyis leginkább tenyészetben. Én még vérmintában nem láttam így Borreliát.
    2. Az L-form egy már a visszafordíthatatlan pusztulás jeleit mutató forma, amikor az antitestek sikeresen támadják a flagellin fehérjéket: ebből már nincs menekvés.
    3. A cyst-form pedig általában több Borrelia felgombolyodása, ez sem gyakori.
    4. Mindemellett van immunfluoreszcencia-mikroszkópos és sötétlátóteres videóm is arról, amikor egyetlen Borrelia feltekeredik egy „gemma” formába: mint egy kis pénzérme a vízbe ejtve, úgy csillog villog és forog. Ez könnyen vissza is alakul, ha már elmúlt a veszély.
    5. Továbbá a Borrelia túléli az ún. coiling-fagocitózist, vagyis beletekeredik a sejt membránjába, így megy be a sejtbe, és ugyanígy jön ki is, de akkor már egy dupla membránnal vastagabb „bőrben”, ami humán saját anyag, tehát „terepszínű”.
  5. Valóban abszurd az a gondolat, hogy a tünetek perzisztálásáért, a kórokozó nélkül, annak fennmaradó peptidoglikánjai vagy genomja lenne a felelős.

Most már csak az a kérdés: becsukjuk a szemünket és továbbra is valljuk, hogy egy rövid kezelés megoldja a problémát, vagy esetleg a tettek mezejére lépünk? Jobban kezelünk és megpróbáljuk jobb módszerekkel kimutatni a kórokozót?

https://www.scirp.org/journal/paperinformation?paperid=149133