Rossz hír ez a nem-tudományosan definiált megnevezések használóinak, de nem elég jó hír a krónikus tünetektől szenvedő Lyme-betegeknek.
Elterjedt a híre, hogy az USA járványügyi hivatala, a CDC adoptálta a „krónikus Lyme-kór (borreliosis)” kifejezést. Ez azonban nincs teljesen így. A CDC legfrissebb, 2025 októberi kiadványában, az Infection-Associated Chronic Conditions and Illnesses (IACCIs), tehát a fertőzésekhez köthető krónikus állapotok és betegségek című publikációban ugyanis közölte az évek alatt szerzett tapasztalatokat krónikus tünetekkel járó betegségekről. Ez nem változtatta meg egyelőre a Lyme-kórral kapcsolatos irányelvek és javaslatok listáját.
A kiadvány többek között említi a Lyme-kór lehetséges, kezelés ellenére vagy hosszabb távon fennálló hatásait. A jelenségek a fertőzéssel összefüggő kombinációi lehetnek a szervkárosodásnak, autoimmun betegségeknek és tartós, megmagyarázhatatlan szisztémás tüneteknek, mint például bénító fáradtság, terhelés utáni rossz érzés, kognitív károsodás, izom-csontrendszeri fájdalom és alvászavarok.
A koncepcionális váltás előszele lehet, hogy a következő lehetséges mechanizmusait tárták fel a krónikusan fennmaradó tüneteknek: „antigének által történő folyamatos immunstimuláció vagy a tartós fertőzés egy elzárt testhelyen, amelyből nem lehet mintát venni, a lappangó vírusok újraaktiválása, autoimmun válaszok, mikrobiom diszbiózis, tartós szövetkárosodás, rendezetlen véralvadás és az idegi ingerületátvitel zavara. Az IACCI-k jelentős zavarokat okoznak a beteg munkájához vagy iskolába való visszatéréséhez, vagy az életének folytatásához, olyan minőségben, amilyen a fertőzés előtt volt.”
Aki találkozott már Lyme-kór esettel krónikus tünetekkel, az biztosan ismeri ezeket a lehetséges okokat. Ami újdonság, hogy nem tudják már szőnyeg alá söpörni azt a számos evidenciát, ami a kezelés után fennálló fertőzést igazolja. A direkt laboratóriumi tesztek, amelyek a testfolyadékokból mutatják ki a kórokozó jelenlétét (pl. tenyésztés, PCR, full-genom szekvenálás, DualDur, stb.) lassan a napi gyógyító tevékenység részévé válnak – legalábbis a specialisták körében. Számos olyan publikáció van, amelyik már nemcsak bizonyítékot mutat a kórokozó, folyamatos, alacsony koncentrációjú jelenlétére a vérben, hanem megmondja azt is, hogy korábban miért nem találták meg azokat. A Borrelia generációnként, 3-4 hetente, lényegében új genetikai állománnyal jelenik meg, ami az egyetlen vagy néhány genetikai variánsra kialakított PCR tesztek látókörén kívül kerül, de azt is felismerték, hogy a plazma szétválasztására alkalmazott centrifugálás után nem a jó frakcióban keresték a kórokozót.
Így tehát az új indok, már a megszületése pillanatában idejétmúlt, pontosítok, másképp értelmezendő: az „elzárt testhely” elnevezés a vérre is igaz, hiszen a Borrelia sikeresen kikerüli a szervezet immunreakcióját, így a vérben is teljes biztonságban van.
Akik pedig arra számítottak, hogy a nem megfelelően definiált „szakkifejezések” vitájában most ez a közlés győztest hirdetett, nos, nekik még várniuk kell egy picit. Ugyanis sem a PTLDS (a sikertelen kezelés szinonimája, azt letagadó álságos, definiálatlan betűszó – bővebben itt) nem került le a CDC honlapjáról és a több tíz publikációból, sem a „krónikus Lyme-kór” kifejezés nem került be oda.
De most már legalább nem lehet egyértelműen letagadni a kórokozó fennmaradó jelenlétét a betegekben. De vajon, ha erre hivatkozással valaki ismételt kezelést ad, azt majd az USA biztosítói a szerződés felmondásával fogják fenyegetni, mint ahogy régen?
Arra is kíváncsi vagyok, hogy a nagy ujjongás hatására vajon meddig marad változatlan a lenti linken elérhető dokumentum?
A dokumentum itt elérhető: https://wwwnc.cdc.gov/eid/article/31/14/25-1187_article
