Az otológiai és vestibuláris tünetek Lyme-kórban – különösen a Borrelia burgdorferi fertőzés késői vagy idegrendszeri szövődményes szakaszában – ma egyre jobban dokumentált, de még mindig sok orvos számára kevésbé ismert terület. A Lyme-kór klasszikus bőrtünete, az erythema migrans és a korai szisztémás panaszok mellett számos esetben jelentkeznek a fül-orr-gégészeti praxisban gyakran előforduló, ám nem specifikus tünetek: fülzúgás (tinnitus), halláscsökkenés, hirtelen fellépő szenzorineurális hallásvesztés, szédülés/vertigo, egyensúlyzavar és a belső fül gyulladásos tünetei. Ezek az audiológiai és vestibuláris jelek mind a perifériás (belső fül, vestibularis rendszer), mind a centrális idegrendszer érintettségére utalhatnak a Lyme-kór idegrendszeri érintettsége során.
A vertigo és szédülés Lyme-kórral összefüggő előfordulását egy 2021-es vizsgálat részletesen taglalja. Ebben 38 diagnosztizált Lyme-beteget vizsgáltak otoneurológiai tesztekkel, ahol a betegek több mint felénél volt pozitív a Romberg-tesztje illetve vestibuláris diszfunkciót mutattak ki náluk. A vestibularis problémák összefüggtek a magas frekvenciájú halláskárosodással is. A szerzők megjegyzik, hogy a borreliosis gyakran érinti a belső fület vagy a VIII. agyideget (vestibulocochlearis ideg), ami szédülés és hallásproblémák együttes megjelenéséhez vezethet. Antibiotikumos kezelés esetén – különösen, ha korán elkezdik – az otoneurológiai tünetek csökkenhetnek, sőt, meg is szűnhetnek és a beteg életminősége jelentősen javul.
Egy másik, több mint kétszáz beteg részvételével készült retrospektív felmérés rámutatott, hogy a Lyme-kórban gyakoriak az otolaryngológiai tünetek: a tinnitus (=fülzúgás) volt a leggyakoribb (76,5%), majd a szédülés és egyensúlyzavar (53,7%), valamint a unilaterális szenzorineurális halláscsökkenés (16,7%). Ez az epidemiológiai adat hangsúlyozza, hogy bár ezen tünetek nem specifikusak, a Lyme-kór fennállása mellett gyakrabban fordulnak elő, mint a kontrollpopulációban.
A halláscsökkenés különösen érdekes tünet, mivel több klinikai eset és tanulmány is alátámasztja, hogy Lyme-kórban szenzorineurális hallásvesztés fordulhat elő. Egy ismert esetben egy 23 éves nőnél a betegség nagyon súlyos halláscsökkenéssel és fülzúgással kezdődött, majd hirtelen bilaterális szenzorineurális hallásvesztés alakult ki, amelyet a szerológiai vizsgálatok Borrelia burgdorferi IgM-pozitivitása igazolt. Ebben az esetben – sajnos – a hallás nem regenerálódott a megfelelő antibiotikumos kezelés ellenére, ami azt sugallja, hogy az időben történő felismerés és terápia kiemelten fontos a maradandó károsodás megelőzésében.
Klinikai vizsgálatok arra is rávilágítottak, hogy a Lyme-kór idegrendszeri érintettsége önmagában is vezethet hallási- és vestibularis diszfunkcióhoz. Egy prospektív tanulmány audiológiai és vestibularis teszteket végzett olyan Lyme-betegeknél, akiknek már neurlógiai szövődményei jelentkeztek. Ezen páciensek közel fele mutatott audiometriailag kimutatható szenzorineurális halláscsökkenést mind a felvételkor, mind a kezelést követően. Ez azt jelzi, hogy maga a Borrelia, vagy a gyulladásos folyamat közvetlenül károsíthatja a cochlea külső szőrsejtjeit és más belsőfül struktúrákat.
A tinnitus gyakoriságát nemcsak epidemiológiai vizsgálatok támasztják alá, hanem önbevalláson alapuló kutatások is, amelyek szerint Lyme-betegségben szenvedők jelentős részénél a tinnitus komoly zavaró tényezőként van jelen. Befolyásolja az alvást és a koncentrációt, illetve gyakran társul a hyperacusis (hangérzékenység) és a beszédértési nehézségek problémájával – különösen zajos környezetben. Ezek az audiológiai panaszok nemcsak fizikai, hanem életminőségi tényezők szempontjából is jelentősek.
A mechanizmus tekintetében az Lyme-kór neurológiai szövődményei során a Borrelia burgdorferi spirochaeta által kiváltott gyulladásos és vasculáris elváltozások hozzájárulhatnak a perifériás idegek károsodásához-beleértve a vestibulocochlearis ideget. A gyulladás és az esetleges demyelinizáció mechanizmusa hasonló módon károsíthat idegeket, mint más neurológiai Lyme-tünetek esetén, ami audiológiai és egyensúly-zavarokat okozhat.
Egyes esettanulmányok arra is felhívják a figyelmet, hogy szenzorineurális halláscsökkenés vagy hirtelen hallásvesztés lehet elsődleges vagy egyetlen tünete a Lyme-fertőzésnek, még bőrkiütés, ízületi panaszok vagy egyéb klasszikus jelek nélkül is. Ez különösen fontos diagnosztikai szempontból, mert a Lyme-betegség ilyen formái könnyen összetéveszthetők más belsőfül betegségekkel, például idiopátiás hirtelen hallásvesztéssel vagy vestibularis neuritisszel, ha nem történik széleskörű kórtörténeti és szerológiai vizsgálat. Ezért a vizsgáló orvosban fontos, hogy felmerüljön a Lyme-kór gyanúja abban az esetben is, ha ez az egyetlen tünet.
Összefoglalva, a Lyme-kór fül- és egyensúlyi tünetei széles spektrumot fednek le, amelyek közé tartoznak a tinnitus, halláscsökkenés (beleértve a hirtelen kezdődőt is), vertigo/szédülés, egyensúlyzavar, hyperacusis és az audiológiai feldolgozási nehézségek. Ezek a tünetek nemcsak gyakoriak lehetnek, hanem – különösen a Lyme-kór neurológiai érintettsége esetén – jelentős morbiditással járhatnak, amely befolyásolja a betegek mindennapi életvitelét és -minőségét. A klinikai felismerés, a céltudatos diagnosztika és a korai antibiotikumos kezelés kulcsfontosságú a tartós károsodás megelőzésében és a tünetek javításában. Amennyiben lehetőségünk van rá, végezzünk direkt diagnosztikai teszteket a pontosabb eredmény érdekében.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/34202339/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/38052526/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/12567088/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/29513260/
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
