Egyre többet hallani olyan esetekről, amikor a Lyme-kór tünetei annyira elhatalmasodnak valakin, hogy már úgy érzi, így nem érdemes élnie. Mi magunk is találkoztunk ilyen betegekkel, szerencsére ők ma is egészségesek egy az Alapítvány orvosai által összeállított kezelésnek köszönhetően.
Voltak azonban, akiknél elmaradt a „hepiend”. Egy éve egy kanadai fiatal hölgy választotta az eutanáziát, mert elviselhetetlen volt az élete a Lyme-kórnak köszönhetően. Ha túlzottnak tűnnének a Lyme borreliosis jelentőségére vonatkozó elgondolásaink, akkor jusson eszünkbe ezen esetek sokasága: ha olyan egyszerű kezelni, akkor miért nem kezelték? Ha téves volt a diagnózis, akkor pedig miért nem találták meg az igazi kórokot?
Van egy eset, ami viszont nem hagy nyugodni: két éve jelent meg egy cikk arról, hogy egy Lyme-kórra többször kezelt, de még fennálló tünetekkel rendelkező fiatalember agyában többféle Borrelia törzset találtak. Ő, aki ma lenne 29 éves, de nem érhette meg, mert 23 évesen öngyilkos lett.
A kórtörténete során többször teljesítette a Lyme és néha társfertőzések kritériumait, többször kezelték, végül a pszichiátrián kötött ki, mivel a megállapított PTLDS (Post Treatment Lyme Disease Syndrome – ami a sikertelen Lyme-kezelés szinonimája) miatt nem kezelték ki a Lyme-kórját.
Ami az egészben felháborító, hogy a fiatalember úgy tudott elkövetni öngyilkosságot, hogy minden kritériumot teljesített ahhoz, hogy agyát az őt kezelő intézmény felhasználhassa. Honnan származott a tudás, hogyan tudta pontosan úgy elvégezni tettét, hogy az agya vizsgálható maradjon, és az etikai bizottság számára megfelelő papírokat produkálja? Ki segített neki?
Az évfordulókon túl, egy friss beszélgetés erősítette meg a szándékot arra, hogy ezt a véleményt megírjam: egy orvos éppen egy hasonló tünetektől szenvedő páciensnél követi a protokollt, ami szinte a biztos sikertelenség felé vezet. Nem kell igazolni a Neuroborreliosis tényét, főleg nem az irányelvek szerint elvárt, idejétmúlt módszerrel. Elég felállítani a „Lyme Borreliosis neurológiai tünetekkel, társfertőzésekkel” diagnózist, és azt kezelni. Miért?
- A Lyme-kór igazoltan tud neurológiai tüneteket okozni, már a korai időszakban is, hiszen a fertőzés miatt termelt citokinek és kemokinek átjutnak az agyi parenchymába. A Borrelia jelenléte nélkül okoznak gyulladásos tüneteket.
- A szerológiai vizsgálatok igazoltan nem elég szenzitívek a vérből az antitestek kimutatására, így az a diagnosztikus kritérium, hogy a liquor („gerincvíz”) és szérum antitestek egyszerre adjanak pozitív eredményt, szinte a lehetetlennel határos.
- Léteznek már újabb, egyre elfogadottabb vizsgálatok, pl. CXCL13 (CXC típusú kemokin ligand 13 alegységgel) kimutatása liquorból, de ennek az érzékenysége is kérdéses sok esetben.
- A társfertőzések tovább tudják bonyolítani a Lyme borreliosis neurológiai tüneteit, így például a Bartonella esetében vannak már társfertőzéses esetek, amikor a két fertőzést egyszerre sikeresen kezelve, a pszichiátriai, viselkedési tünetek teljesen megszűntek.
Javasoljuk tehát, hogy az invazív gerinccsapolásos beavatkozások helyett, inkább próbálják meg a beteget vérvizsgálatok alapján Lyme-kórra diagnosztizálni, és kezelni a tüneteknek megfelelő kombinált kezeléssel. Másfél éve járja az orvosokat egy fiatal hölgy, meglévő pozitív laboreredménnyel, Lyme-Bartonella társfertőzéssel. Ő, reméljük kibírja, amíg kezeléshez jut.
