Mindenképp fontos különbséget tenni a kimutatható ellenanyag (szerológiai pozitivitás) és az aktív fertőzés között. Az, hogy a Borrelia ellenanyag évek óta kimutatható, önmagában nem jelenti azt, hogy a baktérium folyamatosan jelen van vagy „bujkál” a szervezetben – az ellenanyagok tartósan megmaradhatnak akkor is, ha a fertőzés már lezajlott.
Ha több éves kezelés után tünetmentes, az inkább a fertőzés lezajlását valószínűsíti. A hólyagpanaszok hátterében sokkal gyakrabban áll urológiai vagy egyéb ok, nem pedig aktív Lyme-fertőzés. Nem minden új vagy fennmaradó tünet vezethető vissza automatikusan Borrelia-fertőzésre.
A gyógyulási folyamat nagyon komplex és egy akár többhónapos, éves küzdelmet jelent az immunrendszer és a baktériumok között. Önmagában a Borrelia alacsonyabb koncentrációjú fennmaradása sem jelent automatikusan Lyme-kórt. A genetikai, ún. PCR tesztek például a Borrelia örökítőanyagának (nem az élő baktériumnak) a nagyon alacsony szintjét is ki tudják mutatni elsősorban vizeletből, ízületi folyadékból vagy agy-gerincvelői folyadékból (liquorból). Számos olyan más direkt vizsgálat létezik, amelyek nincsenek klinikailag igazolva, és pusztán egyetlen vagy néhány kórokozót mutat ki. Érdemes klinikailag igazolt, direkt tesztet választani, és nem pusztán a kórokozó jelenlétét, hanem a teszt „diagnosztikus értékű” eredményét (pozitív, negatív) figyelembe venni.
Teendő: a hólyagpanaszokat érdemes külön kivizsgáltatni (háziorvos, urológus) illetve direkt diagnosztikai Lyme-teszt elvégzése javasolt, melyek kimutatják magát a kórokozót, így megbizonyosodhat róla, hogy akut fertőzésről van-e szó.
Ha az eredmény pozitív, vagy a Lyme-tünetek közül több is visszatérne, akár enyhébb formában, akkor érdemes lehet Lyme-értő orvossal konzultálni.
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
