Először is, egy ilyen hosszú ideje fennálló és kezelt lehetséges fertőzés esetén jogos lenne a kérdés, hogy hogyan igazolták a fertőzés fennmaradását. A tünetek is még mindig igazolják a folyamatos fertőzést?
A Bartonella esetén nincs általánosan elfogadott laboratóriumi teszt. Ez a sejteken belüli parazita baktérium sokféle genotípusban fordul elő, így nem lehetséges minden variánst specifikus tesztekkel kimutatni. A specifikus, tehát a szerológiai, a PCR és az ellenanyagon alapuló egyéb teszteket (pl. FISH mikroszkópia) az USA-ban előforduló variánsokra fejlesztették ki. A szerológiai vizsgálatok pedig egyébként sem mindig mutatnak ki eredményt, ha a kórokozó a sejten belül vagy a szervezet számára nehezen elérhető helyen tartózkodik. Számos olyan, nem igazolt teszt is van, amelyeknek megbízhatóságát nem tudják alátámasztani. A fennálló fertőzés igazolására sem a szerológia, sem a PCR teszt nem alkalmas, hiszen azok a fertőzés gyógyult fázisában is pozitívak lehetnek.
Az amerikai hivatalos ajánlások ugyan a (tenyésztés-dúsítás-sűrítés utáni) mikroszkópos vizsgálatot vagy a PCR kimutatást javasolják, azonban Európában más törzsek fordulnak elő, ezért a nem-specifikus, direkt kimutatások (pl. mikroszkópia) előnyt élvezhetnek. Fontos, hogy ezek a tesztek a fertőzés kis koncentrációjú jelenlétét is ki tudják mutatni, amit a szervezet képes lehet a betegség tüneteinek megjelenése nélkül kontrollálni. Így a diagnózis a kezelőorvos fokozott odafigyelését igényli.
Másodszor, a Bartonella kezelése még a hozzáértő orvos számára is kihívás. Általában antibiotikumok és parazitaellenes szerek kombinációja jöhet szóba, de fontos hangsúlyozni, hogy ezek a kórokozók a sejten belül szaporodnak. Így az antibiotikumok közül is hatékonyabbak lehetnek azok, amelyeknek a sejten belüli felszívódása magasabb szintű (pl. minociklin, ciprofloxacin).
A Lyme-kórhoz és társfertőzésekhez (pl. Bartonella) kapcsolódó elhúzódó állapotoknál a komplex szemlélet a fontos, nem csak az antibiotikum.
Az egészséges táplálkozás, vitaminpótlás (pl. D-vitamin, C-vitamin, B-komplex) és a probiotikum az antibiotikum-kezelés mellett ésszerű alap lehet, de fontos megjegyezni, hogy önmagukban a kiegészítők nem oldják meg a fertőzés kérdését. Fontos a bélflóra támogatása, a megfelelő fehérjebevitel, a vércukor-ingadozás kerülése, a gyulladást fokozó életmódi tényezők csökkentése, valamint a fokozatos, állapothoz igazított mozgás. A Bartonella nehezíti a szervezet oxigénszállítását, ezért a szabad levegőn végzett tevékenységek enyhíthetik a tüneteket.
A szénhidrátok felhasználása több oxigént igényel, ezért a bélflóra számára szükséges moderált, lassan felszívódó szénhidrátok bevitele mellett érdemes lehet a ketózist részlegesen beindítani.
Kiemelném továbbá a pihenés és terhelés egyensúlyát, mert a túlterhelés ronthatja a tüneteket. Lényeges az is, hogy a kezelés rendszeresen felül legyen vizsgálva, és ne automatikusan folytatódjon évekig változtatás nélkül.
Összességében: megerősített diagnózis, strukturált, orvossal egyeztetett terv, kiegyensúlyozott étrend, bélflóra-védelem, gyulladáscsökkentő életmód és egyénre szabott terhelés a legfontosabb.
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
