A Lyme-kór a Borrelia burgdorferi spirochéta által okozott, kullancsok útján terjedő fertőzés, amely multiszisztémás elváltozásokat okozhat. Bár a betegség legismertebb tünetei a bőr-, ízületi és idegrendszeri eltérések, a szemészeti manifesztációk — noha ritkák — klinikailag igen jelentősek lehetnek, és súlyos látásromláshoz vezethetnek. Orvosi szemszögből kulcsfontosságú, hogy ezek a tünetek korai stádiumban felismerésre kerüljenek, hiszen a nem specifikus jelleg miatt gyakran későn kerül sor diagnózisra és kezelésre.
A betegségnek lehetnek korai és késői szemészeti tünetei. A korai Lyme-fertőzésben az egyik leggyakoribb okuláris jel a nonspecifikus follicularis conjunctivitis, amelyet több tanulmány is leírt. Ez a kötőhártya-gyulladás nem mindig súlyos, gyakran enyhe vörösséggel és diszkomfortérzéssel jár, de fontos figyelmeztető jel lehet Lyme-fertőzés gyanúja esetén.
A betegség előrehaladtával, különösen a második és harmadik stádiumban, gyakoribbak a súlyosabb gyulladásos szemészeti eltérések. Ilyen lehet az interstitialis keratitis, amelyet nummularis opacitások jellemeznek, és gyakran immunmediált mechanizmusokkal hozható összefüggésbe. A cornea gyulladása fájdalmat, fényérzékenységet és homályos látást okozhat, és rendszerint antibiotikus kezelést igényel.
Az episcleritis és scleritis ritkább, de jól dokumentált manifesztációk, amelyek a sclera (a szem fehér, mély, erős kötőszövetes fala) gyulladásához vezetnek. Ezek a tünetek nemcsak vörösséget és fájdalmat okoznak, hanem súlyos esetben krónikus gyulladás és hegesedés révén maradandó látásromlással is járhatnak.
Az intraokuláris gyulladás másik formája az uveitis és vitritis, amelyek a szem középső és hátsó szegmentumát érinthetik. Uveitis esetén a betegek erős fényérzékenységről (photofóbia), szemfájdalomról, homályos látásról és lebegő foltok (floaterek) megjelenéséről számolnak be. Vitritis esetén a corpus vitreumban (üvegtestben) kialakuló gyulladás szintén lebegő pontokat és látásélesség csökkenést okozhat, és gyakran intravénás antibiotikumos kezelést igényel, mivel hagyományos szemcsepp-terápia ritkán elegendő.
A retina és choroidea érintettsége — például retinalis vasculitis, branch retinalis véna elzáródás (BRVO) vagy choroiditis — a fertőzés késői stádiumában jelentkezhet. Ezek a posterior szegmentum eltérések gyors látásromlást okozhatnak, és sürgős szemészeti beavatkozást tehetnek szükségessé.
Különösen fontosak a neuro-ophthalmológiai tünetek, amikor a fertőzés vagy az azt kísérő gyulladás közvetlenül az optikai ideget, a szemmozgató idegeket vagy más koponyaidegeket érint. Az opticus neuritis, bár ritka, súlyos látásromláshoz vezethet, és leírtak bilateralis opticus neuritist is Lyme-fertőzés kapcsán. Ez a forma különösen akkor merül fel, ha a Borrelia eléri a központi idegrendszert és krónikus gyulladást okoz az idegszövetben.
A cranialis idegbénulások, különösen a hatodik koponyaideg (n. abducens) parézise, kettős látást (diplopia) okozhatnak. A Lyme-betegség neurológiai érintettségével összefüggésben gyakran látjuk, hogy a gyulladás nemcsak az optikai ideget, hanem a szemmozgató izmokat innerváló idegeket is károsítja, ami koordinációs zavarokhoz és látásfunkciók csökkenéséhez vezet.
A klinikai tünetek spektrumát tekintve a betegek beszámolhatnak kettős látásról, fényérzékenységről, kontrasztérzékenység csökkenéséről, lebegő foltokról, homályos látásról és látótérkiesésről. Ezek a tünetek nem specifikusak, ezért gyakran más diagnózisokkal — például vírusos vagy autoimmun uveitissel — tévesen társítják, mielőtt Lyme-fertőzést gyanítanának.
A diagnózis felállítása szemészeti tünetek esetén különösen kihívást jelent. A szerológiai vizsgálatok (ELISA, Western blot) szenzitivitása és specificitása változó lehet, így negatív teszt nem zárja ki a betegséget, különösen korai vagy izolált okuláris manifesztációk esetén. Amennyiben rendelkezésünkre áll, végezzünk direkt diagnosztikai módszereket. Bizonyos esetekben intraokuláris folyadékból vett minta PCR vizsgálata javasolt a mikroorganizmus kimutatására.
A kezelés alapja a célzott antibiotikus terápia, amely súlyos okuláris tünetekben gyakran intravénás antibiotikumokkal kezdődik, majd orális folytatással történik. Gyulladáscsökkentő kortikoszteroidok használata csak antibiotikumokkal kombinálva javasolt, különösen intraokuláris gyulladás esetén, miközben szemész és infektológus szoros együttműködése kulcsfontosságú a kezelés optimalizálásában.
Összegzésként elmondható, hogy bár a Lyme-kór szemészeti manifesztációi viszonylag ritkák, klinikai jelentőségük nagy. A Lyme-fertőzésre gyanús betegek esetén a szemészeti tünetek alapos kivizsgálása elengedhetetlen a korai felismerés, a megfelelő kezelés és a hosszú távú látásprognózis javítása érdekében. A szemészeti tünetek rendszerint multiszisztémás kapcsolatban jelennek meg a betegség más manifesztációival, ezért multidiszciplináris szemlélet javasolt.
Források:
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/7832219/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/7726193/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35321665/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/10711899/
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
