A standard antibiotikus terápia kudarca, a megfelelő antibiotikum kiválasztása
Egy egyértelműen Lyme-kóros, de félrekezelt páciensről esetleírás jelent meg a Springer „Cureus Journal of Medical Science” szaklapjában.
Egy 61 éves férfiről szól, akinél kullancscsípés és nem megfelelő szisztémás antibiotikum-kezelés után szaruhártya precipitátumok alakultak ki mindkét szemén (zsíros-fehér sejtlerakódások a szaruhártya endotéliumán, amelyek granulomatózus gyulladás jelei). Kezelését bonyolította a doxiciklin idő előtti abbahagyása (?!) és a szisztémás kortikoszteroid.
Ezután azitromicint írtak fel neki, az egy hónapos követés során a beteg az azitromicin-terápia befejezése után a szaruhártya precipitátumok és az elülső kamra gyulladásának teljes megszűnését mutatta, kiegészítő kortikoszteroid alkalmazás nélkül.
A cikk szerint a tanulságok:
- Először is, a doxiciklin idő előtti abbahagyása lehetővé teheti a szisztémás és szemészeti tünetek visszaesését vagy progresszióját.
- Másodszor, a szisztémás kortikoszteroidok egyidejű antibiotikum-terápia nélküli alkalmazása ronthatja a betegség progresszióját.
Ez is már nagyon fontos előrelépés, amely két pontot megerősít az évtizedes tapasztalatainkból. Azonban további következtetések is levonhatók:
- A kórokozó genetikai variánsa (altörzse) jellemző annak antibiotikus érzékenységére.
- A cikk egyik konklúziója kerülgeti ezt, amikor azt írja: “Bár az azitromicint ritkábban használják első vonalbeli kezelésként, hasznos lehetőségként szolgálhat azoknak a betegeknek, akik nem tolerálják a doxiciklint.” Ennél tovább lehet menni és azt mondani, hogy az eset az USA-ban történt, és az ott domináns Borrelia burgdorferi sensu stricto törzsnél ez az antibiotikum kifejezetten jó opció lehet.
- Az Európában leggyakrabban előforduló törzsek közül is a domináns a Borrelia garinii, ebben az esetben valószínűleg nem hatékony a doxiciklin, sőt kifejezetten súlyosbíthatja a tüneteket. A Lyme Borreliosis Alapítvány orvosai által végzett klinikai kutatásban és az azóta eltelt évtizedek gyakorlatában az amoxicillin volt a kombinált kezelésben az ennek a törzsnek megfelelő láb, vagy intravénásan a ceftriaxon. (a kombinált terápia részletes leírását itt találja)
- Amíg a gyulladásos állapot mögött nem igazolódik, hogy nincs fertőzéses eredet, nem célszerű a szteroidok alkalmazása, hacsak nincsen nagyon súlyos, életet veszélyeztető autoimmun folyamat, amikor is az antibiotikus terápia mellett szükség lehet kiegészítő kezelésre. A fertőzés progrediálhat a szteroidok önálló alkalmazása következtében!
Nagyon szerencsés, hogy az ilyen „őszinte” esettanulmányok már fel tudják lebbenteni a fátylat az olyan kérdésekről, mint a standard antibiotikus terápia kudarca, a kezelés után is fennálló aktív fertőzés, valamint a PTLDS (post treatment Lyme disease syndrome) megalapozatlansága, és a szteroidok alkalmazásának kockázatai.
Ezek talán egy kicsit elindítják azt a folyamatot is, hogy a „nil nocere”, a ne árts, néha azt jelenti, hogy döntéseket kell hozni, a „nem csinálom” is lehet iatrogén ártalom, és az antibiotikus kezelések nem számítanak ártalmasabbnak, mint a sokszor enyhébbnek tartott szteroidok.
