A hét teli volt sztorikkal. Ezúttal arról, hogy a Lyme maga hogyan segít az életünkön, és a gyógyulás után mennyire nehéz megküzdeni az új életünkkel. Mondhatjuk, hogy ez a jobbik probléma.
Justin Timberlake és Jessica Biel házasságát egyfelől befolyásolta az, hogy a férj viselkedése más volt – mint később kiderült a Lyme-kór miatt. Így sok nehézségük volt. Az viszont segített helyrehozni házastársi viszonyukat, hogy végül kiderült, milyen nehéz volt a Lyme-kórral együtt élniük, amiről nem is tudtak. Persze könnyen le lehetne söpörni az egész témát és azt mondani, hogy persze, jó kifogás sose rossz. De aki tudja, mennyire megváltozik az élete annak, aki évek, évtizedek óta együtt él a betegséggel, az biztos nem mondja azt, hogy „ez csak a fejedben van”.
Én magam is átéltem, amikor állandóan valahová elvágyó egyetemistából, hajnalig beszélgető és másnap a napi dolgokban helytálló barátból, céltudatos, sikeres, törekvő üzletemberből, otthonról mindig kiruccanni szerető szülőből, egyszer csak bizonytalanná váltam. Vajon ezeket én hogy csináltam eddig? Én voltam az valójában? Megöregedtem? Elfáradtam? Miért alszom állandóan? Aztán egy sikeres Lyme-kezelés után még többre voltam képes mint előtte.
És amikor „visszatértem”, nagyon kellett vigyáznom arra is, hogy ne lépjem túl a határokat. A mindenbe beletörődő, tedd ide – tedd oda bábuból egyszer csak kibújt az önérzet, az akarat, az önállóság. Nagyon kellett vigyázni, nehogy valaki megsértődjön.
A minap beszéltem egy az Alapítvány kezelési sémáját éppen befejező beteggel. Amikor először találkoztam és beszéltem vele, kis szerény emberke volt, alig mert megszólalni. Most pedig többször kellett mondanom neki, hogy nagyon felvágták a nyelvét. Hát igen, a nyelve is, mint az agya, élesebb lett.
Miért hozom ezeket fel? Nem hencegni akarok a gyógyulással, ami szerencsére megadatott néhány ezer, tízezer embernek az Alapítvány által. Hanem:
CSAK AKKOR ÉRTJÜK MEG, MILYEN DEBILITÁLÓ EZ A BETEGSÉG, AMIKOR EGY GYÓGYULT PÁCIENSNÉL LÁTJUK AZ ELŐTTE-UTÁNA HELYZETET!
Kérem, nagyon kérem az orvosokat, próbáljanak élni a magára nem ismerő beteg vészjelzéseivel. Nem biztos, hogy jól fejezi ki magát. Nem tudja mi a baja, csak annyit tud, hogy korábban nem ilyen volt az élete. Leadja az SOS jeleket, és arra vár, hogy talán valaki veszi az adást, talán valaki el is indul a süllyedő hajója felé.
Adjon az Isten minden Lyme-kórosnak egy segítő kezet, és az új nagybetűs élet megtapasztalását a gyógyulás után.
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
