Mi az ételintolerancia, és miben különbözik az ételallergiától?
Az ételintoleranciák nem IgE-mediált, tehát nem allergiás túlérzékenységi reakciók, amelyek leggyakrabban a béltraktusban okoznak tüneteket (hasi fájdalom, puffadás, hasmenés). Ezzel szemben az ételallergiák klasszikusan IgE-közvetített, gyors immunreakciók, amelyek súlyos, akár anafilaxiás következményekkel is járhatnak.
- Cöliákia és egyéb ételintoleranciák
Cöliákia
A cöliákia egy krónikus autoimmun betegség, amely genetikai hajlam mellett a glutén fogyasztására alakul ki, és a vékonybél nyálkahártyájának gyulladását, a bélbolyhok sorvadását, valamint tápanyag-felszívódási zavarokat okoz. Tünetei lehetnek klasszikusan hasmenés, fogyás és növekedési elmaradás, de előfordulhat vashiányos vérszegénység, csontritkulás, neurológiai vagy bőrtünetek formájában, illetve teljesen tünetmentesen is. A diagnózis szerológiai vizsgálatokkal, genetikai tesztekkel és vékonybél-biopsziával történik, mindig gluténtartalmú étrend mellett. Az egyetlen hatékony kezelés a szigorú, élethosszig tartó gluténmentes diéta, amely megszünteti a tüneteket, helyreállítja a bélfalat és megelőzi a hosszú távú szövődményeket.
Egyéb fontos ételintoleranciák
- Intolerancia a táplálékban jelen lévő fehérjékre: Amennyiben a bélfal sejtjeinek folytonossága megszakad (pl. fertőzés, gyulladás, vagy autoimmun folyamatok következtében), a lebontatlan táplálékfehérjék is bekerülhetnek a véráramba. Az idegen anyagot az immunrendszer észleli és antitesteket termelhet. A vérben jelen lévő IgG 1-3 osztályú antitestek a közvetlen vér-reakciót jelentik, de hasonló folyamatok játszódnak le a nyálkahártyákon (IgA antitestek) és a bőrön is (IgE antitestek). Az IgG4 osztályú antitestek pedig lehetnek önmagukban kialakult kóros reakciók jelei, vagy gyengíthetik az IgE antitestek hatását enyhítve a szövetkárosító hatást.
- Laktózintolerancia – a laktáz enzim hiánya miatt a tejcukor nem bomlik le, melynek következménye a puffadás, hasmenés.
- Fruktóz malabszorpció – a fruktóz felszívódási zavara hasonló tüneteket okoz.
- FODMAP-tápanyagokra való érzékenység – (fermentábilis oligo-, di-, monoszacharidok és poliolok) — ezek fermentációja a vastagbélben tüneteket idézhet elő, különösen irritábilis bél szindrómában (IBS). Az alacsony-FODMAP diéta rövid távon sok betegnek tünetcsökkenést ad; a hosszú távú hatások és mikrobiomra kiható következmények még vizsgálat alatt állnak.
- Hisztamin-intolerancia – a hisztamin túltermelése, túlzott hisztaminbevitel, a megfelelő lebontási útvonalak problémája, többek között a diamin-oxidáz enzim hiánya vagy működészavara miatt alakul ki. Nem képez önálló kórképet, de tünetei megegyezhetnek az enyhe allergiás reakciókkal, bőrreakciókkal, gasztrointesztinális panaszokkal, légzőszervi, szív- és érrendszeri tünetekkel. A szervezetben jelen lévő túlzott mennyiségű hisztamin esetén jelentkező probléma nem összetévesztendő más biogén aminok esetén keletkező mérgezésekkel/allergiás reakciókkal, amelyek ugyanazon táplálékokból jutnak be a szervezetbe, hiszen a hisztamin az immunrendszer egy fontos hírvivő molekulája is, amely az immunválasz és a gyulladások kialakulásában is szerepet játszik.
Ételintoleranciák és a Lyme kapcsolata
A fent említett intoleranciák Lyme-kórral való közvetlen kapcsolatát vagy nem vizsgálták, vagy szakirodalmi adatokkal eddig nem sikerült alátámasztani.
A Lyme-kór esetén a táplálékintolerancia szintjének általános magasabb prevalenciáját azonban igazolták, de ezen kutatások nem említik részletesen, hogy milyen jellegű intoleranciáról van szó.
Fehérje-intolerancia: Lyme-kóros betegek esetén kialakulhat a bélrendszer autoimmun gyulladása, bélfertőzések jelentkezhetnek, de a Lyme-kezelésen átesett páciensek bélflórájában is egyedi diszbiotikus változásokat sikerült találni. Mindezek megváltoztathatják a bélfal áteresztő képességét, melynek következtében a táplálékfehérjékre is kialakulhat intolerancia. Az intolerancia részletes kimérése (IgG 1-3, IgG4, IgA, IgE) és a reaktív fehérjék szelektív elhagyása enyhítheti a fennálló tüneteket.
A cöliákiát nem találták statisztikailag gyakoribbnak Lyme-páciensek esetében, és a humán leukocita antigén – az élethosszig tartó cöliákia faktoraként számontartott – HLA-DQ heterodimerjei sem voltak gyakoribbak. Ennek ellenére a Borrelia burgdoferi OspA vagy más fehérjéjét számos alkalommal hozták kapcsolatba a T-sejt által mediált immunreakciók kialakulásával, illetve az idegen-saját felismerési rendszer hibájával, amely a cöliákia esetében is felelős a kialakulásért.
A laktózintolerancia sincs közvetlenül összefüggésben a Lyme-kórral. A bélcsatornába bevitt laktózt a szervezet az enzim hiányában nem tudja lebontani, így azt a bélben jelen lévő mikroflóra fogja felhasználni. Amennyiben a bélflóra az esetleges – akár Lyme kór következtében kialakuló – gyulladás, vagy a szedett antibiotikumok következtében megváltozik, akkor a tünetek is súlyosbodhatnak. Nem szabad azonban összetéveszteni azt, hogy a tejtermékek elhagyása, amelyet néhány Lyme-kórt kezelő orvos javasol, akár a gasztrointesztinális tünetek enyhülésével is járhat, hiszen a tejfehérjékre kialakult ételintolerancia (pl. A1 béta-kazein) is része lehet a klinikai képnek.
A fruktóz malabszorpció nincs kapcsolatban a Lyme-kórral, de figyelemmel kell lenni rá, mert befolyásolhatja a vékonybél mikroflóráját.
Az alacsony FODMAP diéta számos Lyme-orvos protokolljában szerepel, és a gasztrointesztinális tünetek csökkenését írják le.
A kontaminált vékonybél szindróma (SIBO) számos Lyme-orvos szerint a Lyme-kór egyik velejárója, amely lehet akár a Lyme-kór vagy társfertőzéseinek az egyik következménye: a Lyme-kór nemcsak a bélben okozhat gyulladást, hanem a bélhez kapcsolódó paraszimpatikus idegrendszerben is kialakíthat görcsöket, a bélmozgás lassulását, irreguláris mozgásokat – így elősegítve a vékonybélben a diszbiózis kialakulását. Egy kutatás szerint azonban nem lehetett igazolni magasabb SIBO prevalenciát a kullancsok által terjesztett betegségekben szenvedő populációban, azonban kimutatható volt, hogy a populáció tagjai több mint 3 emésztőrendszeri tünettel rendelkeztek.
A fenti emésztőrendszeri szindrómák közül bármelyik társulhat, illetve szerepelhet okozatként a Lyme-kór és társfertőzéseinél, így gasztrointesztinális tünetek esetén javasolt a kivizsgálásuk. Az eliminációs diéták tovább enyhíthetik a páciens tüneteit.
A hisztamin és a Lyme-kór
A Lyme-kór és társfertőzései a szervezet folyamatos gyulladt állapotával járnak együtt. Egy fertőzés, amelyet az immunrendszer nem képes teljesen eliminálni, számos nemkívánatos reakciót indíthat el. Bár részletes klinikai kutatásokat nem végeztek a hisztamin szint és a Lyme-kór összefüggéséről, a masztocita aktiváció (mast cell activation syndrome, MCAS) egyik fő oka lehet a krónikus fertőzés. MCAS esetén a masztociták hisztamint és citokineket bocsátanak ki.
A hisztamin-szint csökkentése, a hisztaminbevitel korlátozása (alacsony hisztamin diéta), a hisztamin-termelést fokozó étkek és szerek kerülése a Lyme-kórban és társfertőzéseiben szenvedő betegek „hisztaminos” tüneteit csökkentik.
- α-gal szindróma (alpha-gal syndrome, AGS).
Az ételintolerancia általában nem IgE-mediált folyamat, míg az ételallergia IgE-közvetített reakción alapul. Az α-gal szindróma (AGS) kullancscsípés után alakul ki, és egy késleltetett allergia az emlősökben található α-gal szénhidrátra: fogyasztás után több órával jelentkeznek panaszok, gyakran gyomor-bélrendszeri tünetek formájában. Emiatt sokszor tévesen ételintoleranciának vélik, pedig specifikus IgE-vizsgálattal igazolható, és nemcsak húsokra, hanem tejtermékekre vagy zselatinra is kiterjedhet.
A Lyme-kór és az AGS kapcsolata elsősorban közös ökológiai: ugyanazok a kullancsok (pl. Európában Ixodes ricinus) terjeszthetnek Borrelia-fertőzést és okozhatnak α-gal szenzitizációt. Ráadásul az α-gal megtalálható kullancsnyál fehérjéiben, és egyes áttekintések szerint kullancs-terjesztett kórokozók (pl. Borrelia burgdorferi) felszínén is jelen lehetnek α-gal struktúrák. Az AGS okait vizsgáló kutatások nem vizsgálták a Borrelia burgdorferi jelenlétét az AGS-páciensek vérében, de a meglévő adatok alapján az a tudományos konszenzus alakult ki, hogy az AGS nem -a Lyme-fertőzés, hanem a kullancsexpozíció következménye lehet.
Egy németországi vizsgálatban a Lyme-borreliosisos betegek körében gyakoribb volt az α-gal szenzitizáció, mint a kontrolloknál, míg a többszörösen kullancscsípett csoportban volt a legmagasabb – ez is azt sugallja, hogy valószínűleg a csípések száma a döntő kockázati tényező.
A diagnosztika a részletes anamnézisen (késleltetett reakció vörös hús fogyasztása után), és a pozitív vérvizsgálaton (alpha-gal IgE >0,1 IU/mL) alapszik. A hagyományos bőrpróbák megbízhatatlanok, bár intradermális vagy „prick-prick” tesztek főtt húsokkal kiegészíthetik a diagnosztikai folyamatot. Fontos a differenciáldiagnózis: például a marhahús-reaktivitás nem azonos a tejfehérje-allergiával, így a tejfehérje komponensek vizsgálata (kazein, savófehérje) szintén szükséges lehet.
Az AGS kezelésének alapja az allergén kerülése:
- teljes tilalom az emlőshúsokra (marha, sertés, bárány, vadhúsok, belsőségek),
- bizonyos esetekben a tejtermékek, zselatin, karragén elhagyása,
- figyelem az „elrejtett” összetevőkre (pl. „természetes aroma”, állati eredetű adalékok).
A mindennapi életben kihívást jelent, hogy sok élelmiszer és gyógyszer tartalmazhat emlős eredetű összetevőket (pl. zselatinkapszulák, heparin, bioprotetikus szívbillentyűk). Emiatt a betegek dietetikusi támogatása javasolt.
Gyógyszeres kiegészítésként szükség lehet:
- antihisztaminokra (pl. hosszú hatású szerek megelőző céllal),
- kromolin oldatra a gasztrointesztinális tünetekre,
- adrenalin autoinjektorra súlyos reakciók veszélye miatt,
- ritkán omalizumabra vagy egyéb kiegészítő terápiákra.
Az alpha-gal IgE szintje idővel csökkenhet, ha a beteg nem szenved újabb kullancscsípést, és egyesek évekkel később újra tolerálják a vörös húst. Azonban a betegség lefolyása nagyon egyéni, és a visszaesés bármikor előfordulhat.
- Krónikus intestinalis pseudoobstrukció
A krónikus intestinális pseudoobstrukciót gyakran idiopátiásnak tekintik, mely szintén ételintoleranciát utánozhat. Az állapot rossz életminőséggel és magas morbiditással jár, a kezelési lehetőségek pedig sokszor nem kielégítőek. Egy szakirodalmi cikk egy 66 éves nő esetét ismerteti, akinél krónikus intestinalis pseudoobstrukció jelentkezett, hát- és hasi fájdalommal, vizeletretencióval illetve súlyos székrekedéssel. A beteg olyan területen élt, ahol az Lyme-kór endémiás, és megcsípték őt Ixodes kullancsok. A liquorban anti-Borrelia IgM és IgG intrathecalis reakciót, valamint limfocitózist találtak, ami összhangban állt a Lyme-kór krónikussá váló neurológiai szövődményeivel, mivel a tünetek több mint hat hónapja fennálltak.
Az antibiotikum-kezelést követően a beteg gasztrointesztinális működése helyreállt, és a fájdalom jelentősen enyhült. A Lyme-neuroborreliosis (LNB) gyakran vezet bénuláshoz és érintheti az autonóm idegrendszert. Korábban már leírtak három olyan esetet, ahol akut LNB okozott intestinális pseudoobstrukciót. Ez azonban az első ismertetett eset, ahol a krónikus Lyme-neuroborreliosis váltotta ki a pseudoobstrukciót.
Az LNB-t fel kell vetni minden olyan betegnél, akinél intestinális pseudoobstrukció alakul ki.
Összefoglalva tehát az ételintoleranciák általában nem IgE-mediált folyamatok, míg az ételallergiák (például az α-gal szindróma) allergiás immunreakció következményei.
Lyme-kóros populációban az ételintoleranciák szignifikánsan magasabb szintjét mutatták ki, valamint azt is igazolták, hogy a kullancsok által terjesztett betegségekben szenvedőknek több mint 3 féle gasztrointesztinális tünetük volt.
A Lyme-kórral együtt járhat a bélrendszer gyulladása vagy diszbiózis, így a páciensek kitettebbek lehetnek az ételintoleranciáknak.
A Lyme-kór és az ételintoleranciák között jelenleg nincs igazolt közvetlen ok-okozati kapcsolat, bár a kullancscsípéshez köthető α-gal allergia, valamint egyes, ritka Lyme-neuroborreliosisos esetek emésztőrendszeri tünetei összeköthetők vagy hasonlíthatnak ételintoleranciához. A szakirodalom szerint tehát a Lyme-betegség önmagában nem vált ki ételintoleranciát, és legfeljebb közvetetten, a molekuláris mimikri útján kapcsolódhat a cöliákiához, de egyelőre nem áll rendelkezésünkre elegendő szakirodalmi adat ezzel kapcsolatban.
Az ételintolerancia megállapítása, kezelése, vagy az eliminációs diéták mindenképpen részei a modern Lyme-kór kezelési protokolloknak, mivel azok a tünetek enyhülésével járhatnak. További információ az ételintolerancia-tesztelésről magyar nyelven is: Food sensitivity testing – Nutritest.eu
Források:
https://bmcmedicine.biomedcentral.com/articles/10.1186/s12916-017-0926-1
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/1744666X.2020.1782745
https://www.gastrojournal.org/article/S0016-5085(21)00324-3/fulltext
https://www.jnmjournal.org/journal/view.html?doi=10.5056/jnm14118
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
