Már több hivatalos esetleírás és hír van arról, hogy egyes Lyme-betegek nem érzik úgy, hogy érdemes az életüket folytatni. Vagy nem hivatalos orvosi segítséggel vagy eutanáziával „szabadulnak” a földi béklyóból.
Kanadában a „kommunista” kormányok élen járnak a lakosság „gyérítésében” a „nemkívánatos elemek” eutanázia segítségével történő „eltávolításában”. Az most még kiverte a biztosítékot, hogy nemrég egy olyan idős hölgyet is asszisztáltak az öngyilkosságában, akinek esze ágában nem volt elmenni ebből a világból, az örökösöknek azonban szándékuk volt földi szenvedésének bevégzése.
De mi a felelőssége egy olyan orvosnak, aki nem vett észre egy súlyos betegséget, és ezért a beteg megszállottja lett az öngyilkosságnak?
Egy több mint 400 beteg halálát szándékosan okozó orvos büszke az eutanáziás teljesítményére, legújabb esetére is.
A 26 éves fiatalembernek, R.I.P., fiatalkora óta volt szezonális depressziója, majd a látását is elvesztette fél szemére. 4 éves kora óta volt 1-es típusú diabétesze (= autoimmun jellegű ismeretlen eredetű betegség), de a mentális problémái mögött is miért nem merült fel és miért nem lett kivizsgálva rendesen a Lyme-kór és társfertőzéseinek lehetősége?
Végül is az az orvos, aki a szülők tudta nélkül jóváhagyatta az eutanáziát a fiuk számára, amely orvos számára „ez a munka nyújtja a legnagyobb elégedettséget az életében”, úgy hagyta jóvá a beavatkozást, hogy annak törvényi feltétele, a súlyos, halálos betegség, nem állt fenn. Ha megpróbálta volna nem szó szerint a kezében lévő kalapáccsal kezelni a problémát… Ha megpróbált volna súlyos betegséget keresni a tünetek mögött, akkor esetleg rájött volna, hogy egy kezelhető fertőzés is lehet akár az ok.
Emlékszem, amikor régebben inkább, de a mai napig is a Lyme-orvosok megkapják, hogy ők mindent Lyme-nak látnak. OK. De akkor nézzük a másik oldalát! Egy elmulasztott diagnózis miatt pedig valaki meghalhat. Melyik a jobb? Egy „fölösleges” kivizsgálás, vagy egy esetleges újabb Lyme-öngyilkosság?
