Az elmúlt években egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy lehet-e kapcsolat a Lyme borreliosis és bizonyos neurodivergens tünetek – elsősorban a figyelemzavar (ADHD), az autizmus spektrumzavar (ASD), illetve az AuDHD – között. A közösségi médiában és különböző betegszervezetek oldalain gyakran találkozhatunk olyan történetekkel, amelyek szerint egy korábban egészséges gyermek vagy felnőtt kullancscsípést követően figyelmetlenné, impulzívvá vált, romlott az iskolai teljesítménye, megváltozott a viselkedése, vagy olyan szenzoros túlérzékenység alakult ki nála, amely az autizmus tüneteire emlékeztetett. A kérdés nemcsak a betegek és a szülők számára fontos, hanem az orvosok számára is, hiszen a helyes diagnózis alapvetően meghatározza a kezelés irányát.
A jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján ugyanakkor fontos már a bevezetőben hangsúlyozni, hogy nem igazolt, hogy a Lyme borreliosis önmagában mint egyedüli tényező ADHD-t vagy autizmust okozna. Erre jelenleg nincs megfelelő bizonyíték sem a neurológiai, sem a gyermekpszichiátriai szakirodalomban. Ugyanakkor egyre több adat támasztja alá azt, hogy a Borrelia-fertőzés – különösen idegrendszeri érintettség vagy elhúzódó gyulladás esetén – olyan neurokognitív és viselkedésbeli tüneteket idézhet elő, amelyek bizonyos vonásaikban hasonlíthatnak ezekre a neurofejlődési állapotokra. Így tehát a borreliosis, egyes források szerint a hozzá kapcsolódó társfertőzésekkel együtt, hozzájárulhat az ADHD vagy autizmus kialakulásához, vagy súlyosbíthatja a tüneteket.
Ez a különbségtétel rendkívül fontos. Nem arról van szó, hogy a Lyme-betegség „autizmust okoz”, hanem arról, hogy bizonyos betegeknél olyan agyi működészavar alakulhat ki, amely kívülről nézve ADHD-ra vagy autizmusra emlékeztető tünetegyüttest eredményezhet, vagy a kettő együtt fennálhat.
A közvélemény még mindig elsősorban ízületi betegségként gondol a Lyme-kórra, ami annak köszönhető, hogy a Lyme-kór kutatása elsősorban az észak-amerikai adatokon és tudáson alapul. A Borrelia burgdorferi sensu stricto, amelyik a B.b. sensu lato csoport (subgenus) baktériumai közül az USA-ban elsődlegesen okoz fertőzést, ugyanis éppen a mozgásszervi, illetve részben dermatológiai és kardiológiai tünetek okozója. Azonban Európában létezik a Borrelia baktériumoknak kifejezetten neurotrop faja, a Borrelia garinii. Ez azt jelenti, hogy ezek a spirochéták képesek elérni a központi és a perifériás idegrendszert, ahol gyulladásos folyamatokat indíthatnak el. Az idegrendszeri Lyme-kór neurológiai szövődményeinek legismertebb megnyilvánulásai közé tartozik az agyhártyagyulladás, az arcidegbénulás vagy a gyöki fájdalom, azonban ennél jóval enyhébb, kevésbé látványos idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak.
Számos vizsgálat igazolta, hogy Lyme-betegeknél memóriazavar, koncentrációs nehézség, információfeldolgozási lassulás, mentális fáradékonyság és végrehajtó funkciózavar is megjelenhet. Ezek a panaszok különösen a hosszan fennálló vagy későn felismert fertőzések esetén fordulnak elő.
A betegek gyakran úgy fogalmaznak, hogy „ködös lett az agyam”, nem tudnak egyszerre több feladatra figyelni, könnyen elveszítik a fonalat egy beszélgetés során, vagy jelentősen romlik a munkateljesítményük. Az angol szakirodalom ezt gyakran brain fog néven említi, amely ugyan nem hivatalos diagnózis, de jól leírja ezt az állapotot.
Miért hasonlíthat ez ADHD-ra?
Az ADHD egyik legfontosabb jellemzője a tartós figyelem fenntartásának zavara, az impulzivitás és a végrehajtó funkciók károsodása. A végrehajtó funkciók közé tartozik többek között a tervezés, a munkamemória, a feladatváltás, a gátló kontroll és a szervezőkészség.
Érdekes módon ezek közül több terület Lyme-betegek neuropszichológiai vizsgálataiban is érintettnek bizonyult. A Columbia Egyetemen végzett klasszikus vizsgálatok kimutatták, hogy egyes betegek a fertőzést követően objektív neuropszichológiai tesztekkel is igazolható memória- és figyelemzavart mutattak, amely nem volt teljes mértékben magyarázható depresszióval, szorongással vagy fáradtsággal.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeknél a betegeknél ADHD alakult volna ki. Sokkal inkább arról van szó, hogy két különböző eredetű állapot hasonló agyi funkciókat érinthet.
A gyermekpszichiátriai szakirodalom szerint az ADHD-ban is elsősorban a figyelmi hálózatok és a végrehajtó funkciók működése tér el. Ugyanezeken a területeken észleltek működészavart bizonyos neuroborreliosisban szenvedő betegeknél is, bár a kiváltó mechanizmus lehet teljesen más.
Ezért fordulhat elő, hogy egy korábban jól teljesítő gyermek egy fertőzést követően nehezebben koncentrál, romlik az iskolai teljesítménye, szétszórttá válik vagy fokozottan elfárad. A tünetek hasonlíthatnak ADHD-ra, de önmagukban nem bizonyítják annak fennállását.
Autizmusra emlékeztető tünetek is megjelenhetnek?
Az autizmus spektrumzavar egyes faktoraiban valószínűleg veleszületett neurofejlődési állapot. A tünetek már kora gyermekkorban megjelennek, még akkor is, ha a diagnózis csak évekkel később születik meg.
Ettől függetlenül fertőzések, autoimmun folyamatok vagy gyulladásos idegrendszeri betegségek során kialakulhatnak olyan viselkedésbeli változások, amelyek bizonyos elemeikben emlékeztethetnek az autizmusra.
Lyme-betegek egy részénél leírtak fokozott zajérzékenységet, fényérzékenységet, szenzoros túlterhelhetőséget, társas visszahúzódást, érzelmi labilitást és a megszokott rutinokhoz való fokozott ragaszkodást. Ezek azonban önmagukban nem jelentik azt, hogy az illető autista lenne.
A szakirodalom szerint az autizmus és az ADHD között eleve jelentős átfedés van a végrehajtó funkciók működésében. A figyelmi kontroll, a munkamemória és a kognitív rugalmasság zavara mindkét állapotban előfordulhat. Emiatt egy szerzett idegrendszeri működészavar bizonyos esetekben hasonló klinikai képet eredményezhet.
Sigrid Blehle megfigyelései
A német orvos, Dr. Sigrid Blehle munkásságában központi szerepet kap a krónikus fertőzések, az immunrendszer működése és a neuropszichiátriai tünetek kapcsolata. Klinikai tapasztalatai alapján több előadásában és írásában felveti, hogy egyes gyermekeknél a Borrelia-fertőzés, illetve más krónikus fertőzések (például a bartonellózis) hozzájárulhatnak olyan neurokognitív tünetek kialakulásához, amelyek ADHD-ra vagy autizmus spektrumzavarra emlékeztetnek.
Blehle hangsúlyozza, hogy nem minden ADHD vagy autizmus hátterében áll fertőzés, ugyanakkor szerinte bizonyos esetekben érdemes gondolni erre a lehetőségre, különösen akkor, ha a tünetek hirtelen kezdődtek, kullancsexpozíció előzte meg őket, vagy egyéb Lyme-ra utaló panaszok – például visszatérő ízületi fájdalom, vándorló idegfájdalom, krónikus fáradtság vagy erythema migrans – is jelen vannak.
Ezek a megfigyelések érdekesek és klinikailag figyelemre méltók, azonban jelenleg elsősorban tapasztalati megfigyeléseknek tekinthetők. Nagy esetszámú, kontrollált vizsgálatok egyelőre nem igazolták, hogy a Lyme borreliosis az ADHD vagy az autizmus kialakulásának általános oka lenne.
Hogyan alakulhatnak ki a neurokognitív tünetek?
Bár a Lyme borreliosis és a neurodivergens állapotok közötti ok-okozati kapcsolatot nem sikerült igazolni, az idegrendszeri tünetek kialakulásának lehetséges biológiai mechanizmusait egyre részletesebben vizsgálják. A kutatások alapján valószínűsíthető, hogy nem maga a baktérium közvetlen jelenléte okozza a legtöbb kognitív panaszt, hanem az általa kiváltott gyulladásos folyamatok.
A Borrelia-fajok képesek átjutni a vér-agy gáton, illetve az idegrendszer különböző struktúráiban gyulladásos választ kiváltani. Ennek során az immunrendszer sejtjei – elsősorban a mikroglia és az asztrociták – aktiválódnak, és olyan gyulladásos hírvivő molekulákat (citokineket) termelnek, mint az interleukin-6 (IL-6), a tumor nekrózis faktor alfa (TNF-α) vagy az interleukin-1β (IL-1β). Ezek a molekulák alapvető szerepet játszanak a fertőzés elleni védekezésben, ugyanakkor tartós vagy fokozott termelődésük kedvezőtlenül befolyásolhatja az agy működését.
A neuroinflammáció hatására romolhat az idegsejtek közötti kommunikáció, csökkenhet az információfeldolgozás sebessége, károsodhat a munkamemória, és nehezebbé válhat a figyelem tartós fenntartása. Ezek a folyamatok jól magyarázhatják, hogy egyes Lyme-betegek miért panaszkodnak koncentrációs nehézségekre, mentális kimerültségre vagy az úgynevezett „agyi ködre” (brain fog).
Képalkotó vizsgálatok is utalnak arra, hogy egyes neuroborreliosisban szenvedő betegeknél az agyi vérátáramlás és az anyagcsere bizonyos területeken átmenetileg megváltozhat. Ezek az eltérések leggyakrabban a frontális lebenyeket és a limbikus rendszert érintik, vagyis éppen azokat az agyterületeket, amelyek a figyelemért, a tervezésért, az érzelmi szabályozásért és a végrehajtó funkciókért felelősek. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a vizsgálati eredmények nem specifikusak a Lyme borreliosisra, és más gyulladásos vagy neurológiai betegségekben is megfigyelhetők.
Mi a különbség a valódi ADHD és a Lyme okozta figyelemzavar között?
A mindennapi gyakorlatban ez az egyik legfontosabb kérdés.
Az ADHD neurofejlődési állapot. A tünetek gyakorlatilag gyermekkor óta jelen vannak, még ha nem is mindig ismerik fel őket időben. A figyelmetlenség, az impulzivitás vagy a hiperaktivitás már az iskoláskor előtt vagy annak kezdetén megfigyelhető, és több életterületen – otthon, iskolában, később a munkahelyen – egyaránt jelentkezik.
Ezzel szemben a Lyme-kórhoz társuló figyelemzavar, a veleszületett Borrelia-fertőzés kivtételével rendszerint újonnan kialakuló tünet. A beteg vagy a szülők gyakran pontosan meg tudják nevezni azt az időszakot, amikor a gyermek vagy a felnőtt teljesítménye hirtelen romlani kezdett. Nem ritka, hogy ezt megelőzően erythema migrans jelent meg, kullancscsípés történt, vagy influenzaszerű tünetek zajlottak le.
A Lyme-hoz társuló figyelemzavar gyakran együtt jelentkezik más panaszokkal is:
- kifejezett mentális kifáradás,
- fejfájás,
- alvászavar,
- memóriazavar,
- szédülés,
- vándorló izom- és ízületi fájdalmak,
- zsibbadások,
- fokozott zaj- vagy fényérzékenység.
Ez a tünetegyüttes már kevésbé jellemző a primer ADHD-ra.
Természetesen előfordulhat az is, hogy valakinek valóban ADHD-ja van, és emellett Lyme borreliosisban is megbetegszik. Ilyenkor a két állapot egymástól függetlenül is fennállhat, ami tovább nehezíti a diagnózist.
Az autizmus és a Lyme-kór elkülönítése
Hasonló a helyzet az autizmus spektrumzavarral is.
Az autizmus kialakulása a jelenlegi tudásunk szerint többek között genetikai és korai idegrendszeri fejlődési tényezőkhöz, bélflórával kapcsolatos diszbiózishoz vagy fertőzéshez, illetve az immunrendszerben bekövetkezett változásokhoz kapcsolódik. A tünetek csecsemő- vagy kisgyermekkorban kezdődnek, még akkor is, ha a diagnózis sok esetben csak óvodás- vagy iskoláskorban történik meg.
Ha egy korábban teljesen tipikus fejlődésű gyermeknél néhány hét vagy hónap alatt hirtelen jelentkeznek kommunikációs nehézségek, fokozott szenzoros érzékenység, koncentrációs problémák és viselkedésváltozás, akkor a gyermekneurológiai és gyermekpszichiátriai kivizsgálás során mindig gondolni kell olyan szerzett neurológiai vagy gyulladásos betegségekre is, amelyek hasonló tüneteket utánozhatnak.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek hátterében rendszerint Lyme-kór állna. Sokkal inkább azt hangsúlyozza, hogy az orvos feladata minden esetben a differenciáldiagnózis elvégzése.
Miért olyan nehéz ezt tudományosan vizsgálni?
A Lyme-kór és a neuropszichiátriai tünetek kapcsolatának kutatása számos módszertani nehézségbe ütközik.
Az ADHD és az autizmus egyre gyakoribb állapotok a népességben. A Lyme borreliosis szintén gyakori Európában. Emiatt önmagában az, hogy valakinél mindkettő előfordul, még nem bizonyítja az ok-okozati kapcsolatot.
További problémát jelent, hogy a figyelemzavar, a memóriaromlás, a szorongás vagy a szenzoros túlérzékenység rendkívül általános tünetek. Hasonló panaszokat okozhatnak vírusfertőzések, alvászavarok, pajzsmirigybetegségek, depresszió, szorongás, autoimmun betegségek vagy akár tartós stressz is.
Éppen ezért a bizonyítékok legmagasabb szintjét jelentő, nagy esetszámú, kontrollált vizsgálatokra lenne szükség annak eldöntésére, hogy a Lyme borreliosis valóban növeli-e konkrétan olyan neurofejlődési vagy neurokognitív állapotok kialakulásának kockázatát, amelyek az autizmusra vagy ADHD-ra jellemzőek. Jelenleg ilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre.
Megfigyelések, tapasztalatok
A Lyme-konferenciákon egyre gyakrabban lehet találkozni olyan esetbemutatásokkal vagy klinikailag szignifikáns adatokkal, amelyek az autizmus vagy ADHD tünetek és a Lyme-kór és különösen a Lyme-kór mellett fennálló további fertőzések, elsősorban a Bartonella kórfolyamatainak egyezését is mutatja. A tünetek kezdeti kialakulása és a kezeletlen anyai fertőzöttség a terhesség alatt, a bizonyos fejlődési szakaszok alatti fellángolások (flare-up), a kezelésekre adott pozitív vagy negatív válaszok, a fertőzés igazolt gyógyulása mind olyan együttállások, amelyeknél megfigyelhető egy kapcsolat esetleg korreláció a betegség progrediálása vagy remissziója és az autisztikus vagy ADHD tünetek változása között. Éppen ezért, sokan az ok-okozati viszony többlépcsős voltára figyelmeztetnek, amelyek mindegyikére van már szakirodalommal alátámasztott hivatkozás. Elképzelhető például, hogy a kismama Borrelia-Bartonella fertőzése már önmagában megváltoztatja a bélflórát, amelyet a gyermekének is továbbad. A placentán átadott fertőzés maga is alakítja és befolyásolja a magzati-csecsemő idegrendszer fejlődését. A Lyme-kórról ismert, hogy gyengíti-gátolja a veleszületett és a specifikus immunválaszt, ezért a kisgyermekkori fertőzésekre vagy vakcinákra a gyermek eltérő választ adhat, esetleg nem alakul ki immunválasz, vagy autoimmun folyamatok indulnak be. A Lyme-kór kezelése várandósság alatt igazoltan csökkenti a terhességi komplikációk, a vetélés vagy a gyermekkori fejlődési-tanulási rendellenességek kockázatát. Végül, a már kialakult autizmus esetén a neurológiai-pszichiátriai tüneteket súlyosbíthatja egy friss, gyermekkori Lyme-fertőzés, vagy prediszponált egyéneknél triggerként, kiváltó okként is jelentkezhet. A Lyme-kór kezelése ugyanakkor csökkentheti az autisztikus tüneteket.
Elképzelhető tehát, hogy a kullancsok által terjesztett fertőzések és az autizmus-ADHD között több szintű összefüggés van.
Egy érdekes elmélet
A megfigyelések és bizonyítékok alapján a kutatók jelenleg egy többtényezős modellel magyarázzák az autizmus vagy ADHD kialakulását. Ennek elemei:
- Genetikai prediszpozíció, sebezhetőség
- bélflóra elváltozás (pl. császár, szoptatás hiánya miatt), táplálkozási szokások, étrend
- az immunrendszer téves működése: trigger, behatás (pl. az immunrendszer hirtelen megváltozása, oltás)
- opportunista fertőzések
- mérgezések (nehézfémek, kemikáliák), környezeti ártalmak.
Az egyes elemek nem mindig és minden esetben vannak együtt jelen, de az esetek többségében, idővel számos elem megfigyelhető.
Mit érdemes szem előtt tartani a klinikai gyakorlatban?
A Lyme-kór diagnózisát nem szabad kizárólag neuropszichiátriai tünetek alapján felállítani. Ugyanakkor az ellenkező véglet is veszélyes lehet: ha valakinél hirtelen kialakuló figyelemzavar, memóriaromlás vagy viselkedésváltozás jelentkezik, és emellett kullancscsípés, erythema migrans, visszatérő ízületi panaszok vagy egyéb, Lyme-kórra utaló tünetek is fennállnak, akkor indokolt lehet a fertőzés lehetőségének mérlegelése.
A nemzetközi ajánlások szerint a diagnózist mindig a klinikai kép, a fertőzés valószínűsége, a neurológiai státusz és – szükség esetén – a megfelelő laboratóriumi vizsgálatok együttes értékelése alapján kell felállítani.
Összegzés
A Lyme borreliosis és a neurodivergens állapotok kapcsolata jelenleg a kutatás egyik izgalmas, ugyanakkor számos nyitott kérdést felvető területe. A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján nem állítható, hogy a Borrelia-fertőzés önállóan mint egyetlen faktor ADHD-t, autizmust vagy AuDHD-t okozna. Ugyanakkor egyre több klinikai és kísérletes adat utal arra, hogy a fertőzéshez társuló idegrendszeri gyulladás figyelemzavart, végrehajtó funkciózavart, memóriaromlást, mentális fáradékonyságot és szenzoros túlérzékenységet idézhet elő, amelyek részben hasonlíthatnak ezekhez az állapotokhoz, vagy komplikálhatják azokat.
A gyakorló orvos számára a legfontosabb üzenet az, hogy a hirtelen kialakuló neurokognitív tüneteket mindig a teljes klinikai összefüggésben kell értékelni. Különösen akkor érdemes Lyme-kórra is gondolni, ha a panaszokat kullancsexpozíció, erythema migrans vagy egyéb, a fertőzésre jellemző tünetek előzték meg. Ugyanakkor a bizonyítékokon alapuló orvoslás jelenlegi állása szerint a Lyme-kór nem tekinthető az ADHD vagy az autizmus igazolt, önállóan is elegendő kiváltó okának.
Források:
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0165178108000528?via%3Dihub
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27274255/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/1953395/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11748319/
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
