A Lyme borreliosis napjaink leggyakoribb kullancs által terjesztett fertőző betegsége Európában, így Magyarországon is. Az elmúlt években egyre nagyobb figyelem irányul a fertőzés diagnosztikai nehézségeire, a krónikus vagy elhúzódó tünetek kérdésére, valamint a társfertőzések szerepére, ugyanakkor továbbra is a megelőzés jelenti az egyik legfontosabb eszközt a fertőzés terjedésének csökkentésében. A prevenció különösen azért kiemelt jelentőségű, mert a Lyme-kór korai felismerése nem mindig egyszerű, a kullancscsípés sok esetben észrevétlen marad, a kezdeti tünetek pedig gyakran nem specifikusak.
A Lyme-kórt a Borrelia burgdorferi sensu lato csoportba tartozó baktériumok okozzák, amelyeket Európában elsősorban az Ixodes ricinus kullancs terjeszt. A fertőzés kockázata tavasztól késő őszig a legnagyobb, de enyhébb telek esetén a kullancsok aktivitása gyakorlatilag egész évben fennmaradhat. A kullancsok élőhelyével kapcsolatban még mindig sok a tévhit: sokan úgy gondolják, hogy kizárólag sűrű erdőkben vagy érintetlen természetes területeken fordulnak elő, miközben városi parkokban, kertekben, kutyafuttatókban, kirándulóhelyeken és vízparti növényzetben is nagy számban jelen lehetnek. A fertőzésveszély tehát nem kizárólag túrázók vagy erdészek esetében áll fenn, hanem gyakorlatilag bárkinél, aki rendszeresen tartózkodik növényzettel borított területen, vagy találkozik állatokkal.
A prevenció alapja a kullancsokkal való kontaktus minimalizálása. Bár ez teljes mértékben nem kivitelezhető, a fertőzés esélye jelentősen csökkenthető tudatos viselkedéssel. A megfelelő ruházat szerepe sokkal fontosabb, mint azt a legtöbb páciens gondolja. A hosszú ujjú felső, a hosszú nadrág, a zárt cipő és a világos színű ruházat segíthet abban, hogy a kullancs ne érje el könnyen a bőrfelületet, illetve hamarabb észrevehető legyen. A nadrágszár zokniba tűrése ugyan kényelmetlennek vagy túlzott elővigyázatosságnak tűnhet, mégis hatékony fizikai védelmet jelenthet erdei vagy magas füves környezetben.
A repellensek (kullancsriasztók) alkalmazása szintén fontos megelőzési lehetőség. A DEET-, icaridin- vagy permetrintartalmú készítmények csökkenthetik a kullancsok megtapadásának esélyét, különösen magas kockázatú területeken. A permetrin különösen hasznos lehet ruházatra alkalmazva, mivel nemcsak távol tartja, hanem el is pusztíthatja a kullancsokat. Léteznek már ruhadarabok vagy kiránduláskor használt kiegészítők, amelyek mosásálló repellensekkel vannak átitatva. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a repellensek sem nyújtanak teljes védelmet, ezért önmagukban nem elegendők.
A Lyme-kór megelőzésének egyik legfontosabb eleme a test alapos átvizsgálása szabadtéri programok után. Klinikai tapasztalatok alapján a betegek jelentős része nem emlékszik kullancscsípésre, ami sokszor hamis biztonságérzetet ad. Ennek biológiai magyarázata van: a kullancs nyála olyan komplex anyagokat tartalmaz, amelyek gyulladáscsökkentő, véralvadásgátló és helyi érzéstelenítő hatással rendelkeznek. Ezek az anyagok lehetővé teszik, hogy a kullancs hosszabb ideig észrevétlenül táplálkozzon a gazdaszervezeten. Emiatt a csípés gyakran teljesen fájdalmatlan, nem jár viszketéssel vagy azonnali bőrtünettel. Sok beteg csak napokkal később veszi észre a kullancsot – vagy egyáltalán nem találja meg azt.
Ez a jelenség különösen fontos a betegedukáció során, mert a Lyme-kórral kapcsolatban máig gyakori tévhit, hogy „biztosan észrevettem volna a kullancsot”. A valóságban a fertőzés jelentős része olyan csípések után alakul ki, amelyek rejtve maradnak. A Lyme-betegeknek különböző tanulmányok szerint a 25-45 százaléka emlékszik kullancscsípésre. A kullancsok előszeretettel húzódnak meg olyan területeken, amelyeket a páciens nehezen lát vagy ellenőriz: hajlatokban, fejbőrön, fül mögött, hónaljban, köldökben, lágyékhajlatban vagy térdhajlatban. Gyermekeknél különösen gyakori a fejbőr érintettsége. A test átvizsgálása ezért nem rutinjellegű gyors ellenőrzést jelent, hanem tudatos, alapos önvizsgálatot. Amennyiben lehetséges, a közvetlenül a hazatérés utáni melegvizes fürdő vagy zuhanyzás csökkentheti a csípés valószínűségét.
A kullancs eltávolításának módja szintén fontos kérdés. A jelenlegi ajánlások szerint a kullancsot a lehető leghamarabb, finom csipesszel vagy speciális kullancseltávolító eszközzel célszerű eltávolítani. Kerülendők az olyan módszerek, mint az olaj, alkohol, zsíros krém vagy egyéb anyag alkalmazása, mivel ezek irritálhatják a kullancsot, és elméletileg fokozhatják a fertőző anyag visszaáramlását. Ugyancsak a fertőzést segítheti elő, ha nem megfelelő módon fogjuk meg a kullancsot, a potroh rész összenyomásával ugyanis közvetlenül a vérbe vagy a bőr alá injektáljuk a fertőzött béltartalmat. Mindig a bőrhöz közel, a fejtor résznél kell megfogni a kullancsot, ha szükséges, inkább kis „véráldozat” árán egy injekcióstűvel kivágni, mintsem egy nem megfelelő csipesszel megfogni és rácsúszni a potrohra. Az eltávolítás után a csípés helyének megfigyelése javasolt, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a Lyme-kóros esetek mindössze harmada jár csak klasszikus erythema migrans kialakulásával. A bőrtünet hiánya tehát nem zárja ki a fertőzést. A csípés helyét érdemes lehet fertőtleníteni, hiszen sok esetben a kullancs még nem éri el a hajszálereket, de a bőr felszínére, a bőr felső rétegeibe eljuttathatja fertőző nyálát vagy béltartalmát. Amennyiben a csípés helyén bőrelváltozás keletkezik, akkor azt érdemes megjelölni, fényképezni: a Lyme-kór egyik jellemző, patognomikus tünete a terjedő bőrpír.
A szakmát megosztó kérdés az is, hogy mennyi idővel a csípés kezdete után kell tartani a fertőzéstől. Abban mindenki egyetért, hogy a csípés tartamának növekedésével egyértelműen növekszik a fertőzés valószínűsége. A legilletékesebb, Willy Burgdorfer szerint a Borrelia burgdorferi fertőzésre nincs biztonsági idősáv, mert a csípés előtt a kullancs a nyálával előkészíti a csípést, így a csípéskor a „nyílt seb” már fertőzött bőrfelületen esik. Egyes kutatók akár egy napnál nagyobb időtartamot is írhatnak. A tények igazolják ugyan az első állítást, és minden csípést komolyan kell venni, ám tudjuk, hogy a kullancs vérrel táplálkozik, ennek megfelelően 4-6 óra múlva eléri a hajszálereket. Ettől kezdve pedig jelentősen nő a fertőzés kockázata, hiszen az a kémiai arzenál, amely a kullancs fehérjéi elleni immunreakciót késlelteti, ugyanúgy gátolja az immunválaszt a benne lévő bakétriumokra.
A megelőzés szempontjából külön figyelmet érdemelnek a háziállatok is. A kutyák és macskák könnyen behurcolhatnak kullancsokat a lakókörnyezetbe, ezért az állatok rendszeres ellenőrzése és megfelelő kullancsvédelme közvetetten az emberi fertőzéskockázatot is csökkentheti. Emellett fontos a kertgondozás szerepe is: a rendszeresen nyírt fű, a sűrű aljnövényzet ritkítása és a párás, árnyékos területek csökkentése kedvezőtlenebbé teheti a környezetet a kullancsok számára. Érdemes meggátolni az apróbb vagy nagyobb emlősök átjárását a kerten, a sünök például éjszakánként észrevétlenül kullancsok tanyájává teszik a kerteket.
A Lyme-kór prevenciója nem kizárólag egyéni szintű feladat. Az orvosok szerepe meghatározó abban, hogy a lakosság reális képet kapjon a kullancsokkal kapcsolatos kockázatokról. A megfelelő edukáció segíthet csökkenteni a későn felismert esetek számát, valamint a fertőzéssel kapcsolatos tévhiteket. Fontos hangsúlyozni, hogy a megelőzés nem a pánikkeltésről szól, hanem a tudatosság növeléséről. A kullancsok természetes részei az ökoszisztémának, ezért a cél nem a természet kerülése, hanem a megfelelő védekezés és odafigyelés kialakítása.
Források:
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
