Bózsik András Pál, Lyme-kór laboratóriumi szakember jegyzete
Nemrég hallottam egy adatot egy régi tanáromtól és barátomtól. Azt mondta, hogy az orvosi szakirodalomban megjelent publikációk több mint 70 százaléka nem megismételhető adatokon, vagy hamis adatokon alapul. Az egyik leghíresebb ilyen eset, amikor az Alzheimer kutatásokat megalapozó adatokról derült ki, hogy szándékosan manipuláltak, és az utána következő publikációk is csak manipulálással tudták megismételni azokat. Évtizedes kutatások, gyógyszerfejlesztések alapját képezték az adatok, és akiről kiderült, hogy hamisította őket, még az állását is megtarthatta. Hasonló példa, hogy a homeopátiás „gyógyszereket” megalapozó kísérlet is egy jóindulatú tévedésre alapul, mégsem vonták vissza évtizedek múlva sem. Dr Szabó Csaba is bemutat néhány hasonló esetet könyvében.
Ez egy elképesztő szám, és első hallásra nehéz is elhinni. Nekünk, akik a Lyme-kór kutatásában aktívak vagyunk, és évtizedek óta foglalkozunk különféle diagnosztikus és terápiás megoldásokkal, azonban ez sajnos nem meglepő.
A Lyme-kór területén különösen sokan vannak, akik régen megcáfolt elméletekhez ragaszkodnak, és még az újdonságok szelét sem hajlandók beengedni. A legtöbb országban, így hazánkban is a Lyme-ajánlások a 80-as években írt cikkekre hivatkoznak és kihagynak súlyos evidenciákat. Talán egy tüdőgyulladás esetében még elfogadható lenne, ha valaki csak 20–30 éves publikációkra támaszkodik. De egy olyan betegség esetén, amelyet az orvosok jelentős része még egyetemista korában nem ismert, mert nem volt leírva és azonosítva, ott alapkövetelménynek kellene lennie, hogy a legfrissebb tudományos információkat kövessék. Ha ezt nem teszik, akkor legalább ne szóljanak bele azoknak a munkájába, akik a legmodernebb orvostudományi eredmények alapján próbálnak diagnosztizálni és kezelni.
Sajnos rengeteg beteg szenved attól, hogy az orvosa – akár jó szándékból, akár sértettségből – nem hajlandó elfogadni a tudomány legfrissebb eredményeit. Én magam is találkoztam olyan esettel, amikor valaki tudatosan hamis adatokat közölt, vagy kifejezetten egy másik kutatót próbált hitelteleníteni. A Lyme-kór területén ez nem ritka jelenség.
A mi feladatunk, akik a legfrissebb információk alapján szeretnénk diagnosztizálni, gyógyítani, elemezni a laboreredményeket, az marad, hogy kitartsunk akkor is, ha orvosok és betegek egy része elfordul, és azt mondja: „ez a módszer nem elfogadott”.
A Lyme Borreliosis Alapítvány kezdeményezése ezért is hiánypótló, mert a legfrissebb cikkeket, híreket elemzi témakörönként, magyar nyelven.
Több mint háromezer friss, Lyme-kórral kapcsolatos cikket olvastam el. Pontosan tudom, mennyit változott a betegség megítélése akár az elmúlt 5 évben is.
Vegyük például a diagnosztikát, ahol a szerológia szerepének megítélése óriásit változott az idők során. Kezdetben ez volt az egyetlen vizsgálati lehetőség. Később azonban szűkítették a feltételeket (az úgynevezett Dearborn konferencián), és így a betegek 50%-át vagy még többet kizártak a diagnózis lehetőségéből. Emellett a „szeronegatív Lyme borreliosis” fogalmat is betiltották. Majd újabb fordulat következett: sokan ma azt mondják, a szerológia semmire sem jó.
Miért gondolom én személy szerint azt, hogy ennek miért van nagyon is értelme? Az IgM, vagyis a korai immunválasz eredményei igenis jelentősek, és az IgG, azaz a késői immunválasz eredményei is értelmezhetők. Az orvos ezeket a beteg javára tudja fordítani. Lyme-kórban gyakran látunk valós IgM-pozitivitást a még nem kezelt betegekben akár a kór késői stádiumában, illetve fennmaradó IgG-t a sikeresen kezelt betegeknél. A szerológiai tesztek ma már nagyon ritkán mutatnak ál-pozitív reakciót. De az értelmezésük külön feladat: miért van egy késői stádiumú betegnek „friss” IgM reakciója? Miért múlik el gyorsan akár egyetlen adag antibiotikumtól az IgG reaktivitás és miért maradhat fenn egy sokkal szélesebb IgG reakció akár évekkel egy sikeres kezelés után? Az igazi kérdés az eredmények értelmezése, nem azok letagadása. Persze könnyebb valamit elhessegetni, hogy hamis adat, mint gondolkozni, hogy miért lehet igaz.
Ugyanez a helyzet a Borrelia kimutatásával a vérben. A legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy igenis megtalálható, csak eddig rossz módszerekkel, rossz helyen keresték – a vér rossz „frakciójában”, és a kórokozó gyors genetikai változását figyelembe nem vevő módszerekkel. Ma már többféle közvetlen, direkt diagnosztikával kimutatható, hogy a kórokozó jelen van szinte minden testfolyadékban.
Amíg ezek az információk nem jutnak el az átlag kezelőorvoshoz, addig nekünk harcolnunk kell, és segítenünk azokat a betegeket, akik Lyme-kórral küzdenek.
Bózsik András Pál
