A Bay Area Lyme Foundation új tanulmánya szerint a gyakran alkalmazott, FDA által engedélyezett Lyme-kór tesztek a korai esetek 64–78%-át nem ismerik fel, ami rávilágít a jobb diagnosztikai módszerek sürgető szükségességére
A kutatás a Journal of Clinical Microbiology folyóiratban jelent meg
A Bay Area Lyme Foundation, az Egyesült Államok egyik vezető, kullancsok által terjesztett betegségek kutatását támogató országos nonprofit szervezete bejelentette, hogy új kutatási eredményeik megjelentek a Journal of Clinical Microbiology című szakfolyóiratban. A vizsgálat a szervezet Lyme Disease Biobank adatbázisának adataira épült. A tanulmány megállapította, hogy az egészségügyi szolgáltatók és a nagy országos diagnosztikai laboratóriumok által jelenleg alkalmazott, az FDA által engedélyezett diagnosztikai vizsgálati módszerek rendkívül alacsony érzékenységgel rendelkeznek, és a korai Lyme-kóros esetek 64–78%-át nem azonosítják, beleértve azokat a betegeket is, akiknél megjelenik a Lyme-kórra jellemző erythema migrans (EM) bőrkiütés.
„Ez a tanulmány bizonyítja, hogy az évtizedek óta alkalmazott, hagyományos kétszintű Lyme-kór tesztek gyakran nem képesek kimutatni a korai Lyme-kórt, és sok beteget diagnózis nélkül hagynak. Ez rámutat arra, hogy sürgősen szükség van az egészségügyi szakemberek jobb tájékoztatására a jelenlegi diagnosztikai módszerek korlátaival kapcsolatban” – mondta Liz Horn, PhD, MBI, a Lyme Disease Biobank vezető kutatója és a tanulmány első szerzője.
„Eredményeink tovább erősítik azt a bizonyítékot, hogy sürgősen szükség van jobb diagnosztikai eszközökre, ideális esetben olyanokra, amelyek közvetlenül a Lyme-kórt okozó baktériumot mutatják ki.”
(Szerk.: A DualDur® magyar fejlesztésű diagnosztikai módszer közvetlenül a Lyme-kórt okozó baktérium kimutatására épülő diagnosztikai módszer, aminek nagy előnye, hogy nem függ a szervezet immunválaszától, ami sok esetben a kimutathatósági szint alatt van – főleg a fertőzés korai szakaszában.)
Ez a nagyszabású, közvetlen összehasonlító vizsgálat két hagyományos kétszintű tesztelési (STTT – Standard Two-Tiered Testing) és két módosított kétszintű tesztelési (MTTT – Modified Two-Tiered Testing) diagnosztikai algoritmust hasonlított össze, amelyek jelenleg a leggyakrabban alkalmazott Lyme-kór diagnosztikai módszerek közé tartoznak. Az eredmények megerősítették, hogy a kétszintű tesztelési algoritmusok érzékenysége alacsony a korai fertőzésben szenvedő betegek körében.
A vizsgálat során elemzett 107 korai Lyme-kóros eset közül a különböző tesztelési algoritmusok a korai fertőzések 64–78%-át nem ismerték fel. Összességében a korai Lyme-kórban szenvedő résztvevők mindössze 39%-a (42 a 107-ből) bizonyult pozitívnak STTT vagy MTTT módszerrel a négy vizsgált algoritmus valamelyike alapján.
A tanulmány megállapította, hogy a jelenlegi Lyme-kór diagnosztikai algoritmusok (STTT és MTTT), amelyek a baktérium közvetlen kimutatása helyett az ellenanyagok (antitestek) kimutatására épülnek, korlátozott pontossággal rendelkeznek a fertőzés korai szakaszában. Ez különösen igaz a fertőzés első egy-két hetében, amikor az ellenanyagok még nem feltétlenül mutathatók ki. Ez a korlátozott érzékenység hozzájárulhat a diagnózis elmaradásához vagy késedelméhez.
Bár a módosított kétszintű tesztelés (MTTT) érzékenyebbnek bizonyult a hagyományos kétszintű tesztelésnél (STTT), beleértve a laboratóriumilag igazolt esetek egy alcsoportját is (82% szemben az 53–69%-kal), az összteljesítmény továbbra sem volt kielégítő, különösen a fertőzés legkorábbi szakaszában.
A szerzők azt is megfigyelték, hogy jelentős eltérések mutatkoztak a különböző vizsgálati módszerek között: egyes minták az egyik algoritmussal pozitívnak, míg egy másikkal negatívnak bizonyultak. A kutatók azt is megállapították, hogy a pozitív eredmény valószínűsége nagyobb volt azoknál a résztvevőknél, akiknél tünetek jelentkeztek, valamint azoknál, akiknél a betegség vagy a kiütés hosszabb ideje fennállt. Azoknál a résztvevőknél, akiknél az erythema migrans kiütés kevesebb mint egy hete állt fenn, egyik algoritmus sem bizonyult valószínűleg pozitívnak.
„Fontos, hogy a klinikusok tisztában legyenek az STTT és MTTT módszerek korlátaival a betegség korai szakaszában, és gyanított korai Lyme-kór esetén a klinikai megítélésükre támaszkodjanak, különösen akkor, ha a közelmúltban kullancsexpozíció történhetett, és a beteg tünetei, illetve klinikai jelei összhangban vannak a Lyme-kórral. Ez elengedhetetlen a mielőbbi kezelés biztosításához” – mondta John A. Branda, MD, a Harvard Orvosi Egyetem docense, a Massachusetts General Hospital Klinikai Mikrobiológiai Laboratóriumának igazgatója, valamint a Bay Area Lyme 2015-ös Emerging Leader Award díjának nyertese.
„Vizsgálatunkat a Lyme Disease Biobank átfogó mintagyűjteménye tette lehetővé, amely részletes klinikai információkat tartalmazott a betegek tüneteiről és klinikai jeleiről. Kutatásunk korábbi tanulmányokra épül, és hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van olyan új diagnosztikai módszerekre a korai Lyme-kór felismerésére, amelyek nem az ellenanyagok kimutatásán alapulnak.”
Ez a valós klinikai körülmények között végzett vizsgálat a Lyme Disease Biobank jól jellemzett, földrajzilag változatos mintáit használta fel. A biobank 2017 és 2020 között összesen 107 olyan résztvevőt vont be a kutatásba, akik a korai Lyme-kór jeleit és tüneteit mutatták, valamint 144 kontrollszemélyt. A mintákat New York állam East Hampton településén, valamint Wisconsin állam több helyszínén gyűjtötték, amelyek Lyme-kór szempontjából endémiás területeknek számítanak.
A 107 Lyme-kóros eset közül 93 résztvevőnél (87%) feltételezett erythema migrans (EM) kiütés jelentkezett, míg 14 résztvevőnél (13%) az erythema migrans hiányában a korai Lyme-kórra jellemző általános (szisztémás) tünetek jelentkeztek.
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
