A kullancs-csípés utáni biztonsági idősáv

  • 2023 június 07.
  • 8998 megtekintés

A fertőzéshez szükséges feltételek már a csípés pillanatában fennállnak, a fertőzés esélye azonban a csípés időhosszával folyamatosan nő.

Világszerte a leggyakoribb állatról emberre terjedő betegség, azaz zoonózis a Lyme-kór, melyet Közép-Európában a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) terjeszt. Hazánkban emellett a Bartonellózis, Babeziózis, sőt, a kullancs-enkefalitisz, vagyis a vírusos agyhártyagyulladás is előfordul, ez utóbbit legfőképp a Dunántúlon és az Északi-középhegység területein jelentették. A Lyme-kór kórokozója nem vírus, hanem baktérium, a Borrelia burgdorferi sensu lato, mely nem csak a kullancs bélrendszerében, hanem a nyálában és egyéb testnedveiben, testrészeiben is megtalálható.

A kullancsok fejlődésének kapcsolata a fertőzések terjedésével

A kullancsokat gyakran nevezik két- vagy háromgazdás kullancsoknak is, mivel életük során két-három gazdatestből táplálkoznak. Létezik egygazdás kullancsfajta is, ez jellemzően trópusi éghajlaton fordul elő. A kullancs életciklusát tekintve 4 stádiumot különböztetünk meg, azonban némelyikben többször is vedlik anélkül, hogy a következőbe lépne. A kullancs-petéből először kikel a lárva, melynek mindössze 6 lába van. Ebben a stádiumban még nem képes szaporodni és több lárvastádium után fejlődik csak úgynevezett nimfává. Ekkor már 8 lába van, viszont szaporodni még mindig nem képes. A nimfa-stádiumok után következik a végső, kifejlett imágó, melynek szintén 8 lába van. Ekkor már képes szaporodni is, majd petéket rakni, így folytatódhat a reprodukciós körforgás.

A közönséges kullancs elsősorban nimfa- és imágó állapotában jelent veszélyt az emberre, mivel ilyenkor már nagyobb eséllyel hordozhatja a Lyme-kór okozóját, illetve egyéb baktériumokat, vírusokat és parazitákat  és jobban képes áthatolni a viszonylag vastagabb emberi kültakarót. Ezeket a fertőzéseket és parazitákat jellemzően kisebb testű rágcsálók, például egerek terjesztik, melyeken a közönséges kullancs leginkább nimfa-állapotban táplálkozik, azonban előfordul, hogy az anya kullancs adja át a fertőzést az utódoknak a váladékával, a peterakás során.

A fertőzés előfeltételei és kapcsolata a kullancs csípésével

A fertőzéshez szükséges (1) megfelelő számú baktérium, parazita vagy vírus, (2) nyílt bőrseb – ideális esetben kapcsolat a vérerekhez vagy a nyirokrendszerhez, és (3) előnyös az immungyengített állapot.

1. A kullancs a csípés előtt előkészíti a bőrfelületet, váladékot köp a csípés helyére, amely többek között simaizom-lazító, véralvadásgátló és érzéstelenítő vegyületeket tartalmaz. A legtöbb esetben ez a folyamat ezért észrevétlen marad. Ezzel a „nyállal” viszont már baktériumok és vírusok is kerülnek a bőr felületére.

2. A kullancs-csípéskor nyílt seb keletkezik – a kullancs felsérti, megkarcolja a bőrt, rögzíti magát, majd az úgynevezett szipóka, idegen szóval haustellum segítségével táplálkozik a vérből. Ezen a nyílt seben keresztül már a csípéskor is bejuthatnak a nyállal a bőrfelületre került kórokozók.

3. A kullancs célja, hogy minél előbb elérje a vérereket, és hosszan, akár napokig táplálkozva szívja meg magát vérrel. Ehhez szükség van arra, hogy elkerülje a gazdaszervezet támadását, így az immunrendszert gyengítő folyamatokat vitt tökélyre. A kullancs nyála tartalmaz olyan fehérjéket, amelyek képesek az immunválaszt gyengíteni, feltartani. Ez a folyamat elősegíti a kórokozók megtelepedését, terjedését is.

A fertőzés esélye az idő függvényében több lépcsőben nő

A fentiekből következik, hogy a fertőzéshez szükséges feltételek már a csípés pillanatában fennállnak. A fertőzés esélye azonban a csípés időhosszával folyamatosan nő.

Korábban úgy hitték, amennyiben 24 órán belül eltávolítjuk a kullancsot, akkor a fertőzés kockázata rendkívül alacsony, szinte elhanyagolható. A csípés utáni biztonsági idősáv ideje azonban a tapasztalatok alapján sokkal rövidebb. Mint láttuk, szigorúan véve már a csípéskor fennállnak a fertőzéshez szükséges feltételek, a bőrbe kerülhetnek a kórokozók, így tulajdonképpen nem létezik biztonsági idősáv. Ezt a felismerést erősítette meg a kórokozót, mint a Lyme borreliosis okozóját elsőként publikációban bemutató Willy Burgdorfer egyik utolsó interjújában.

A fertőzés kockázata jelentősen nő, amikor a kullancs és vele a kórokozók elérik a vérereket. Ez az időtartam néhány óra – ezért említ kisebb kockázatot néhány órán belül az NNK közlése. Kisebb kullancsok – tehát rövidebb szájszervvel rendelkező kullancsok – esetében ez akár 4-6 óra is lehet.

A 24 órás határnak is van létjogosultsága, hiszen ekkor tovább nő a fertőzés kockázata. A kullancs stádiumonként, tehát gyakorlatilag évente egyszer táplálkozik. Ezért a vérben táplálékot kereső kórokozóknak néha meg kell küzdeniük a táplálék hiányával, sőt még a kullancsokat érintő fagyokkal, szárazsággal is. Így különböző taktikákat dolgoztak ki arra, hogy túléljenek, és megfelelő táplálék esetén újra fertőzőképessé váljanak. A Borrelia esetén ez az aktivitás-fokozódás a vérrel vagy bármilyen táplálékkal, például sejtek közötti folyadékkal való érintkezés idejében kezdődik, és a teljes aktivitás a gazdaszervezetbe való bejutás után napokkal éri el a maximumát. Többek között a felszíni antigének cseréje, az adott gazdaszervezet immunrendszere elleni védekezésre való felkészülés zajlik ekkor, de ez nem jelenti azt, hogy a szervezetbe való bejutás pillanatában ne kezdődne meg a fertőzés folyamata. Emlékezzünk a kullancs általi immungátlásra is.

A számos Lyme-kórról szóló publikációban említett, sőt, még védőoltás alapjaként is számontartott 24 órás idősáv az aktivitás fokozódásának folyamatára utal. Elfogadhatjuk tehát, hogy 24 órás vér-kapcsolat után a fertőződés esélye tovább nő.

Példa a fertőzőképességre: A Borrelia terjedési folyamata a gazdaszervezeten belül

A Borrelia baktérium az ereket elérve életben marad, folyamatosan alkalmazkodik, szaporodik. Két hét alatt az összes szervhez eljut a szisztémás rendszeren keresztül, így a fertőzés elkerülhetetlen. Folyadékban sokkal gyorsabban mozog, mint a falósejtek, a véráramban pedig a vérrel együtt úszik-sodródik, vagy a vékonyabb erek falán „szaltózva” tud gyorsan haladni. Szó szerint a szervezet legtávolabbi pontjára is képes eljutni és minden szervben alkalmazkodik az ottani környezethez, hőmérséklethez. A vérben való folyamatos jelenlétével, vagyis a vér folyamatos „visszafertőzésével”  biztosítja azt, hogy a fertőzött gazdaszervezeten táplálkozó következő kullancs megfertőződjön a vérszívás alkalmával. Így tudja folyamatosan felülfertőzni a gazdaszervezet különböző szerveit is. Bár a vér bővelkedik tápanyagokban, általánosságban nem kedvező a baktériumok számára, sőt, a legtöbb fertőzés órákon belül kitisztul. A Borrelia baktérium és számos más kullancsok által terjesztett fertőzés azonban túléli a vér védekezését, sokszor még antibiotikumok jelenléte mellett is napokig életképes maradhat a vérben.

A Borrelia rendkívüli alkalmazkodóképessége miatt sokszor még biztos fertőződés esetén sem tapasztal a beteg tüneteket. A kórokozó képes évekig, sőt, évtizedekig megbújni a szervezetben. A Lyme-kór legegyértelműbb tünete, a kokárda alakú piros bőrelváltozás sem minden esetben jelentkezik, mindössze az esetek harmadában, így fontos, hogy figyeljünk a kezdeti tünetekre, mint például láz, fej-, izom- és ízületi fájdalmak, indokolatlan fáradékonyság, vándorló zsibbadások és végtaggyengeség.

Kullancs: minél előbb, élve eltávolítani

Kullancs-csípés esetén a kullancsot tehát minél hamarabb el kell távolítani, a csípés helyét pedig lefertőtleníteni, mivel minél több időt tölt bőrben, annál nagyobb eséllyel jutnak el a kórokozók a vérerekig. A helyi fertőtlenítés ajánlott, hiszen csökkenti a csíraszámot a bőrfelületen és a sebben, de egyszeri dózis orális vagy lokális antibiotikum megelőzési célból nem hatékony, inkább kontraproduktív. Érdemes magunknál tartani egy csipeszt, így, ha kirándulás közben vesszük észre a kullancsot a testünkön, nem kell megvárni, míg hazaérünk, el tudjuk távolítani azonnal. Európai vizsgálatok szerint Magyarországon a kullancsok nagyjából harmada lehet fertőzött Borrelia baktériummal, és hasonló arányt becsülnek az egyéb fertőzések jelenlétére is. Minden kullancs egy egyedi baktérium-koktélt fecskendezhet a gazdaszervezetbe, így a legjobb védekezési stratégia a megelőzés. Ha a szabadban tartózkodunk, viseljünk zárt cipőt, hosszú szárú nadrágot és zoknit, valamint kerüljük a bozótos, füves területeket, kifejezetten az erdősávok környékén. Használjunk rovarriasztó szereket, valamint rendszeresen ellenőrizzük magunkat és háziállatainkat, különösen a testhajlatokat és a szabad bőrfelületeket.

A kullancsot semmiképpen se próbáljuk ujjal eltávolítani, vagy olajjal, alkohollal leönteni, mivel így nagy eséllyel csak visszafecskendezzük a kullancs béltartalmát, nyálát és vele együtt a kórokozókat a sebbe. Minél előbb távolítsuk el, ehhez a legjobb, ha hegyes végű csipeszt vagy kifejezetten erre alkalmas eszközt használunk, majd pedig a csípés helyét fertőtlenítsük le és figyeljük a területet az esetleges bőrtünetek miatt.

(Weborvos – Lyme Borreliosis Alapítvány)