A Lyme-kór és más kullancsok által terjesztett betegségek szörnyű hatással lehetnek az emberi testre, mind fizikailag, mind mentálisan. Néha megakadályozhatják, hogy az ember azt tegye, amit szeret. Ez történt Beth Scoville-lal, az endicotti lakossal is, aki a mai napig küzd a Lyme-kórral.
„Nem igazán tudom pontosan megmondani, hol csípett meg” – mondta Scoville. „Pennsylvaniában túráztam, majd elmentem egy konferenciára Floridába, és sűrű bozótosban futottam a megbeszélések előtt, és két nappal később vettem észre Floridában. Szóval nem tudom, hogy Floridában vagy Pennsylvaniában történt-e, de észrevettem, betettem egy kis zacskóba, és hazahoztam az orvosomhoz. A diagnózis azonban elég sokáig tartott.”
A diagnózis hónapokig tartott
Scoville elmondása szerint hiányos az oktatás a kullancsokkal és a Lyme-kórral kapcsolatban, még az egészségügyi szakemberek körében is.
„A háziorvosom azt mondta: »Hát, nincs kokárda alakú kiütése, szóval nincs Lyme-kórja«” – mondta Scoville. „Amit most, az évek során megtudtam, sok embernél nem jelenik meg a kokárda alakú kiütés. Nálam sem jelentkezett soha. Azt mondta: »Ha kiütést kap, jöjjön vissza. Tudassa velem. Ha bármi probléma van, szóljon. Néhány hónap múlva talán csinálunk néhány vérvizsgálatot.« Telt az idő. A kiütés soha nem jelentkezett. Elkezdtem edzeni egy félmaratonra, és nagyon megbetegedtem.”
Scoville elmondása szerint szívdobogásérzés, izzadás, agyköd és hányinger kombinációját tapasztalta. Bement a sürgősségire, ahol az orvosok kezdetben azt hitték, szívrohama van.
„Egy lelkes hosszútávfutó számára hihetetlen volt, hogy ez igaz lehet. És nem is volt az” – mondta Scoville. „Bent tartottak éjszakára, csináltak egy csomó vizsgálatot, és azt mondták: »Rendben, tudja mit? Nincs szívrohama. De megcsípte már valaha kullancs?« Mire azt mondtam, tudja, tulajdonképpen igen, néhány hónapja, de soha nem kezelték. Erre azt mondta: »Rendben, szerintem ez lehet az oka, szóval antibiotikumot fogunk adni.« Persze, amit most tudok, a két hét antibiotikum, amit akkor kaptam, soha nem lett volna elég, mert akkorra már krónikussá vált. Ha valakinek egy hétnél tovább van Lyme-kórja, az krónikussá válik. Szóval ez csak olyan volt, mint egy sebtapasz, aztán körülbelül egy hónappal később teljes erővel visszatért.”
Scoville elmondása szerint a betegség neurológiailag kezdte befolyásolni az agyát, ami miatt nehezen emlékezett arra, hova tart, miközben vezetett.
„Nagyon ijesztő volt” – mondta Scoville. „Ezért visszamentem a sürgősségire, és ezúttal SM-et diagnosztizáltak nálam. A Lyme-kórt köztudottan a nagy utánozónak nevezik, mert számos más betegséget képes utánozni, többek között az SM-et, az ALS-t – vagyis Lou Gehrig betegségét –, illetve az Alzheimer-kórt is.
Én akkor megint nem tudtam jobbat. Csak arra gondoltam: te jó ég, most azt mondják, hogy SM-em van. Az MRI-vizsgálaton fehér foltok látszottak az agyamban. Amikor elhagytam a sürgősségit, azt mondták, hogy gerinccsapolásra fognak küldeni. Hazamentem, és úgy éreztem, ennyi volt. Teljesen összetörtem. Egyedülálló anya voltam, két gyerekkel. Arra gondoltam: hogyan? Mit fogok csinálni? Hogyan fogom ezt végigcsinálni? Hogyan fogom így leélni az életemet? Fogalmam sem volt, mit tartogat számomra a következő fejezet.”
Egy pennsylvaniai barátja azt javasolta Scoville-nak, kérjen másodvéleményt, bár elmondása szerint még mindig nem gondolta, hogy Lyme-kórról van szó, mivel korábban már egyszer kezelték rá.
„Lementem egy pennsylvaniai kórházba, kaptam egy másodvéleményt, magammal vittem az MRI-lemezt. És az a sürgősségi orvos azt mondta, tudja, ez a lemez komoly, de az egész kórtörténetét hallva, egy Lyme-kór szakorvoshoz küldöm” – mondta Scoville. „És ez volt a gyógyulási utam kezdete.”
Vizsgálatok és kezelés
Scoville elmondása szerint gyógyulási útja első lépése ennél a Lyme-kór szakorvosnál kezdődött. Elmondása szerint a rendszeres vérvizsgálatok soha nem mutatták ki, hogy Lyme-kórja van, beleértve egy Binghamtonban végzett, fertőző betegségekre szakosodott orvos vizsgálatát is.
„A Lyme-kór szakorvosom egy IGeneX nevű helyre irányított, ahol specializáltabb, érzékenyebb teszteket végeznek, és az eredmény szó szerint sikoltva jelezte a Lyme-kórt” – mondta Scoville. „Ko-infekciókra is teszteltek. A kullancsok számos más betegséget is hordoznak, és nekem is volt párból.”
A futás mindig is nagy részét képezte Scoville életének, és a betegség ezt megállította.
„Amikor az ember futó, és annyira céltudatos és fókuszált, emlékszem, hogy a kórházi ágyban feküdtem, és tudja, beszélgettem az orvosokkal, és megkérdeztem: »Lefuthatom ezt a félmaratont?« Nos, mivel kizárták a szívrohamot, azt mondták, hát, persze” – mondta Scoville. „De nem tudja azt, amit nem tud. Semmi esélyem nem volt lefutni azt a félmaratont. És nem is futottam le, végül odaadtam a rajtszámomat egy barátnőmnek. Majdnem két évig nem futottam újabb versenyen.”
Scoville elmondása szerint a séta és a futás szóba sem jöhetett, és még a mindennapi felkelés is nagy erőfeszítést igényelt. Ez idő alatt kivették a munkából, és nem vezethetett.
Southern Tier Lyme támogató csoport
Scoville elmondása szerint most már újra azt csinálja, amit szeret, bár az élmény tartós hatást hagyott benne.
„Fantasztikus volt. Sokszor újra önmagamnak érzem magam, de az ember szinte nem bízik ebben, mert annyira traumatizáló volt, amin keresztülment, és olyan sokáig volt beteg” – mondta Scoville. „Az emberek azt mondták: »Szedett antibiotikumot, és jól néz ki. Biztos jobban van.« Szerintem nehéz az embereknek megérteni, hogy még mindig beteg, még ha ez nem is látszik rajta. Ez egy mentális és fizikai küzdelem egyszerre.”
Scoville elmondása szerint mások meg nem értése magányt okozott a felépülése alatt. Támogatást talált a Southern Tier Lyme támogató csoportban, és futóként ötletet adott egy Finish Lyme 5K nevű verseny létrehozására. A verseny bevétele egy orvosi ösztöndíjra megy.
„Ennek az egyik fontos része, hogy rengeteg olyan, önköltséges kiadás van, amit nem térítenek. És ez borzasztóan drága” – mondta Scoville. „Nekem 20 000 dollárba került. De találkoztam olyanokkal, akik 100 000 dollárt is elköltöttek, ha nem többet. Csak a megfelelő kezelés elkezdése is néha ezer dollárba vagy többe kerülhet.”
A futáson keresztül két ösztöndíj is elérhető, mindkettő két helyi lakos nevét viseli, akik a Lyme-kór szövődményeiben hunytak el: Dylan Dickerson és Keara Mitchell. Az ösztöndíjpénz segít a családoknak elkezdeni a kezelést egy Lyme-kór szakorvosnál.
„Fantasztikus érzés látni, hogy ez az esemény növekszik, és továbbra is segíti a túlélőket a közösségünkben” – mondta Scoville. „Úgy érzem, még ha valaki nem is ment át rajta, ismer valakit, aki valamilyen mértékben Lyme-kóros. Ez egyszerűen összehoz mindenkit egy csodálatos közösségi eseményen. Fantasztikus. Csak remélem, hogy továbbra is növekedni fogunk, hogy egyre több ösztöndíjat adhassunk, hogy segítsünk az embereknek.”
forrás: https://www.wbng.com/2026/08/21/endicott-woman-turns-lyme-disease-battle-into-5k-fundraiser/
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
