A szinte fájdalommentes kullancscsípés által kiváltott Lyme-kór az Egyesült Államokban évente több mint 475 000 embernél okoz súlyos fájdalmat és gyulladást, a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) adatai szerint.
A gyógyszerek képesek kezelni a fertőzéseket azután, hogy az emberek megbetegednek, azonban a Central Florida Egyetem (UCF) fertőző betegségekkel foglalkozó szakértője, Mollie Jewett arra törekszik, hogy a Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferi baktériumot már a kezdet kezdetén megállítsa, anélkül hogy általános antibiotikumokra hagyatkozna. Célja, hogy „kiéheztesse” a baktériumot a működéséhez szükséges tápanyagokból, mielőtt az elterjedne az emberi szervezetben.
Jewett, az UCF Orvostudományi Karának Immunitás- és Patogenezis-kutatási Osztályának professzora és vezetője, egy nemrég megújított, ötéves, 2,5 millió dolláros támogatásban részesül a National Institutes of Health (NIH) részéről.
Immár a harmadik egymást követő szövetségi finanszírozású kutatási ciklusba lép, idén 513 314 dollár támogatással. Jewett kutatása több mint egy évtizedes felfedezésekre épül, amelyek egyre szűkebbre szabták azokat a módokat, amelyekkel megállítható, hogy a B. burgdorferi kiváltsa a Lyme-kórt – az ország egyik leggyakoribb, vektor által terjesztett betegségét. Csapatában egy UCF-es egyetemi hallgató is dolgozik, aki korábban időnként nehezen tudott járni a Lyme-kór okozta fájdalom miatt.
A betegséget a fekete lábú kullancsok terjesztik, amelyek a baktériumot hordozó emlősök vagy madarak megcsípése után fertőződnek meg. A kullancsok olyan aprók, hogy az emberek gyakran észre sem veszik, hogy megcsípték őket. A tünetek közé tartozik a láz, a hidegrázás, a fejfájás és a fáradtság, amelyeket gyakran vírusos megbetegedésnek vagy influenzának tévesztenek. Még a kezelés után is szembesülhetnek a Lyme-kóros betegek szövődményekkel, például idegrendszeri és szívproblémákkal, súlyos fáradtsággal és ízületi fájdalmakkal.
A Borrelia elleni küzdelem új megközelítése
Az UCF kutatói arra összpontosítanak, hogyan képes a B. burgdorferi túlélni és boldogulni, miközben a kullancsokban és emlősökben terjed, egészen az emberig.
„A baktériumnak két különböző környezethez kell alkalmazkodnia, ezért szeretnénk megérteni, hogyan teszi ezt. Azt vizsgáljuk, mit eszik a baktérium, és mire van szüksége a túléléshez. A laborunkban „nyeszlett kórokozónak” nevezzük a Borreliát, mert nem képes saját maga előállítani a szükséges tápanyagok nagy részét, ezért onnan szerzi be őket, ahol éppen található.”
(Mollie Jewett, professzor, az Immunitás- és Patogenezis-kutatási Osztály vezetője, UCF Orvostudományi Kar)
Az NIH-támogatás első szakasza lehetővé tette a kutatók számára, hogy átvizsgálják a baktérium összes olyan génjét, amely szerepet játszhat a fertőzésben. A második támogatással Jewett három olyan gént célzott meg, amelyek úgy tűnt, szerepet játszanak abban, hogy a fertőzés a bőrön ejtett csípéstől eljusson az emberi test más részeibe.
Most a riboflavinra – közismert nevén B2-vitaminra – összpontosítanak, miután felfedezték, hogy a B. burgdorferi minden egyes gazdaszervezetből kiszerzi ezt a vitamint, hogy fenntartsa magát.
„A három gén közül az egyik, amelyet találtunk, fontos szerepet játszik abban, hogy a baktérium képes legyen felvenni a riboflavint” – mondja Jewett. „Tudjuk, hogy a riboflavin előanyaga más olyan sejtes folyamatoknak, amelyek fontosak a baktérium anyagcseréjéhez. Lényegében ezt a gént szeretnénk célba venni, és megnézni, hogy sikerül-e kiéheztetnünk a baktériumot.”
Ha elméletük beigazolódik, ez a B. burgdorferi-re specifikus terápiákhoz vezethet, amelyek a riboflavinfelvétel korlátozásával akadályoznák meg a sikeres bakteriális fertőzést. Az ilyen lehetséges kezelések előnye lenne, hogy a betegeknek nem kellene általános antibiotikumokat szedniük, amelyek a szervezet jótékony baktériumait is károsíthatják, és növelhetik az antibiotikum-rezisztens baktériumok kialakulásának kockázatát.
Az UCF csapata a Baylor Egyetem kutatóival együttműködve vizsgálja, pontosan hogyan használja fel a baktérium a riboflavint.
Hallgatók a felfedezés élén
Anna Schulz, biomedikai tudományok doktori hallgatója, kulcsszerepet játszott annak feltárásában, hogy a baktérium konkrétan milyen módokon használja fel a riboflavint energiatermelésre. Ő volt az első szerzője egy nemrégiben megjelent tanulmánynak, amely ezeket a folyamatokat vizsgálja, és elmondása szerint várakozással tekint arra, hogy kutatóként tovább fejlődhessen ebben a következő szakaszban.
„Első szerzőként nagyobb felelősséget vállaltam a kísérletekért és az írási folyamatért” – mondja Schulz. „[Jewett] nagyszerű volt abban, hogy hallgatóként hagyta, hogy én vezessem a projektet. A Borrelia annyira egyedi, és még mindig nagyon sok mindent nem tudunk róla – ez az, ami engem is leköt ebben a kutatásban.”
Grace Easterling, harmadéves biomedikai tudományok szakos hallgató elmondása szerint azért vonzotta Jewett laboratóriuma, mert korábban ő maga is átesett Lyme-kóron, és rendkívüli ízületi fájdalmakat szenvedett el. Elhatározta, hogy megtalálja a módját, hogyan védhet meg másokat.
„Mivel Floridában élünk, ahol a betegség nem annyira gyakori, ezért nem sikerült korán felismerni” – mondja Easterling. „Sokáig küzdöttem azért, hogy diagnózist kapjak, és csak évekkel a fertőződésem után kezdhettem el a kezelést. Éppen ezért igazán fontos számomra, hogy új kezeléseket találjunk a Lyme-kórra, és jobban megértsük a baktériumot.”
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
