Szerkesztői megjegyzés: Ezt a publikációt azért tesszük közzé, mert segítheti az orvosokat a Lyme-kór okozta kardiológiai tünetek azonosításában.
Bár a publikáció friss és Európáról szól, még mindig az egyetlen, de elavult laboratóriumi tesztre hagyatkozik, a standard two-tier test vagy modified two-tier test (kétlépcsős szerológia). Ez a teszt lehet indikáció a Borrelia-fertőzésre, azonban érzékenysége nagyon alacsony, 40% alatti, és a Western blot vagy immunoblot teszt önálló alkalmazásához képest nincs előnye, csak hátránya. Az Európai Parlament határozata javasolja a nemzeti ajánlások olyan változtatását, hogy ameddig nincs széles körben elérhető direkt teszt, addig a diagnózis az orvos klinikai véleményén alapuljon. Azonban sem az ajánlások, sem a cikkek nem tükrözik ezt.
A lenti cikkben említett statisztikák tehát jelentősen alulbecsültek,
Azért tesszük mégis közzé, mert a szakorvosok számára hasznos információkat tartalmaz és segíthet az elkerülhető pacemaker-beültetések megelőzésében.
Dragana Gazibara, Maria Pete, Lidija Popović-Dragonjić, Tatjana Miljković, Milovan Petrović és Pavle Banović
Absztrakt
A Lyme borreliosis Európa leggyakoribb kullancs által terjesztett bakteriális fertőzése, amelyet a Borrelia burgdorferi sensu lato komplexbe tartozó kórokozók okoznak, és amelyet elsősorban az Ixodes ricinus kullancs terjeszt. Bár a Lyme-carditis ritka extrakután megnyilvánulás, klinikai jelentősége jelentős, mivel az atrioventrikuláris ingerületvezetési zavar gyorsan progrediálhat, ugyanakkor időben megkezdett antibiotikus kezelés mellett gyakran rendeződik, csökkentve az elkerülhető végleges pacemaker-beültetések számát. Ez a Mini Review összefoglalja a Lyme-carditisszel kapcsolatos európai mikrobiológiai, epidemiológiai, diagnosztikai és surveillance (járványügyi felügyeleti) evidenciákat. Az európai helyzet eltér az észak-amerikaitól, mivel itt a B. afzelii és a B. garinii dominál, a szívbetegség faj szintű azonosítása ritkán áll rendelkezésre, és a nemzeti Lyme borreliosis surveillance rendszerek jelentősen különböznek a definíciók, a jelentési útvonalak és a rögzített tünetek tekintetében. A rendelkezésre álló adatok szerint a Lyme-carditis ritka az orvosi ellátásban részesülő Lyme borreliosis esetek között, azonban klinikailag releváns lehet olyan endémiás területeken élő betegeknél, akiknél a magas fokú vagy ingadozó atrioventrikuláris block hátterében nem áll egyértelmű magyarázat. A diagnózist megnehezíti a kullancscsípés vagy erythema migrans hiánya az anamnézisben, a korai szeronegativitás, a háttérpopuláció szeropozitivitása, az idősebb életkorban történő megjelenés, a myocarditisre vagy akut koszorúér-szindrómára emlékeztető fenotípusok, valamint a megerősítő szövettani módszerekhez való korlátozott hozzáférés. Javasoljuk, hogy az európai surveillance építsen be kardiológiával összekapcsolt szentinel útvonalakat, különösen a végleges pacemaker-beültetés előtt, standardizált gyanús, valószínű és megerősített esetkategóriák alkalmazásával, lehetőség szerint páros szerológiai vizsgálattal alátámasztva. Multicentrikus együttműködésre van szükség a kardiológia, az infektológia, a mikrobiológia és a népegészségügyi hálózatok között az incidencia meghatározásához, a diagnosztikai algoritmusok optimalizálásához, valamint az európai Borrelia-fajok szívérintettségben játszott szerepének tisztázásához.
1 Bevezetés
A Lyme borreliosis (LB) a legelterjedtebb kullancs által terjesztett bakteriális fertőzés Európa, Észak-Amerika és Ázsia mérsékelt övi területein, amelyet a Borrelia burgdorferi sensu lato komplexbe tartozó kórokozók okoznak, fertőzött Ixodes-kullancsok által terjesztve (Stark és mtsai, 2023). Kezeletlen fertőzés esetén a kórokozó az idegrendszerbe, az ízületekbe és a szívbe disszeminálódhat (Nagarajan és mtsai, 2023).
A Lyme-carditis (LC) a ritkábban előforduló extrakután LB-megnyilvánulások közé tartozik, klinikai jelentősége azonban aránytalanul nagy a gyakoriságához képest. Ennek fő oka a reverzibilitás: a magas fokú atrioventrikuláris block, amely olykor gyorsan progrediál, antibiotikus kezelés után rendeződhet, míg a fel nem ismert eset szükségtelen végleges pacemaker-beültetéshez, ritka esetben halálos kimenetelű arrhythmiához vezethet (Scheffold és mtsai, 2015; Radesich és mtsai, 2022; Halsby és mtsai, 2026).
Európában a LC-t egyszerre kell diagnosztikai és surveillance problémaként kezelni. A klasszikus összefoglaló közlemények a LB-betegek kisebbségénél számolnak be szívérintettségről, azonban a modern európai prospektív adatok szerint az orvosi ellátásban részesülő LB-esetek körében ennek aránya nagyon alacsony, míg a kardiológiai alapú szűrővizsgálatok szerint valószínű LC-esetek maradhatnak felismeretlenül az endémiás területeken kiválasztott pacemaker-jelöltek körében (Kaczmarek és mtsai, 2022; Gazibara és mtsai, 2026; Halsby és mtsai, 2026).
2 Lyme borreliosis Európában, vektorok és humánpatogén Borrelia-fajok
Európa nagy részén az Ixodes ricinus a fő vektor, míg az Ixodes persulcatus Kelet-Közép-Európa és Eurázsia egyes területein bír jelentőséggel. A rezervoárciklusban Ixodes-kullancsok és gerinces gazdaszervezetek – főként kisemlősök és talajon táplálkozó madarak – vesznek részt, míg a nagyobb testű patások, például a szarvasfélék, fenntartják a kullancspopulációkat anélkül, hogy kompetens Borrelia-rezervoárok lennének (Nagarajan és mtsai, 2023; Stark és mtsai, 2023).
Mikrobiológiai szempontból az európai LC általában a Borrelia burgdorferi sensu lato faj szinten nem meghatározott megnyilvánulása, nem pedig faj szintű diagnózis. Európában szélesebb a humánpatogén fajok spektruma, mint Észak-Amerikában – legkövetkezetesebben a B. afzelii, B. garinii, B. burgdorferi sensu stricto, B. bavariensis és B. spielmanii fordul elő, regionálisan eltérő elterjedéssel, szöveti tropizmussal és antigénösszetétellel (Stanek és mtsai, 2011, 2012; Kodym és mtsai, 2018). A rutin szívérintettségű esetek azonban ritkán kerülnek mikrobiológiai tipizálásra, mivel a diagnózis rendszerint indirekt, szérumalapú módszerekkel történik, nem tenyésztésen vagy szövetkimutatáson alapul. Ez a megkülönböztetés fontos az összefoglaló szemléletmódja szempontjából: az egyedi LC-esetekben a faj szintű azonosítás általában nem indokolható, helyesebb a „B. burgdorferi s.l. fertőzéssel összefüggő Lyme-carditis” megfogalmazás. Ez diagnosztikai szempontból is lényeges, mivel az európai törzsek antigén-diverzitása befolyásolja a tesztek kialakítását, és hozzájárul a tesztek közötti eltérésekhez, különösen akkor, ha eltérő antigénkészletre vagy regionális törzsháttérre épülő teszteket hasonlítanak össze (Kodym és mtsai, 2018; Lager és mtsai, 2019).
3 A Lyme-carditis epidemiológiája Európában
A LC epidemiológiáját a heterogén LB-surveillance hátterében kell értelmezni. A 2005 és 2020 közötti nemzeti surveillance rendszerek áttekintése 25 európai országra vonatkozóan közölt becsléseket, jelentős eltérésekkel a surveillance típusában, az esetdefiníciókban és a diagnosztikai kritériumokban. A rendszerek összességében évente mintegy 128 888 LB-esetet jelentettek, az országok közötti összehasonlíthatóság azonban korlátozott volt (Burn és mtsai, 2023).
Az európai LB-surveillance egy másik áttekintése szerint a vizsgált 36 ország közül 28-ban működik surveillance rendszer, ezek azonban eltérnek a nyilvános hozzáférhetőség, az esetdefiníció, a jelentési útvonal, a részletezettség, valamint a klinikai megnyilvánulások rögzítése tekintetében (Nagarajan és mtsai, 2023). A Lyme neuroborreliosisnak már van megnyilvánulás-specifikus európai surveillance precedense (Blanchard és mtsai, 2022), a LC esetében azonban ehhez hasonló rutinszerű adatgyűjtés még nincs.
A hat európai ország endémiás területein zajló, orvosi ellátásban részesült, LB gyanújával kezelt esetek prospektív BOLD-vizsgálatában az erythema migrans dominálta a klinikai spektrumot, míg a LC ritkán fordult elő. Konkrétan az összefoglalóban 797 LB-eset közül három LC-esetet jelentettek, a részletes tünettáblázat pedig a besorolási/számolási oszloptól függően 2–3 esetet közöl (Halsby és mtsai, 2026). Ez nem értelmezhető úgy, mint a LC teljes európai incidenciája, mivel a vizsgálatot nem elsősorban ingerületvezetési zavarral jelentkező betegek kardiológiai surveillance-ára tervezték.
A kardiológiai alapú vizsgálatok más nevezőt kínálnak. Egy lengyel kohorszban, amely tünetes atrioventrikuláris blockkal rendelkező, egymást követő pacemaker-jelölteket vizsgált, a nyilvánvaló nem infektiós okok kizárása után 130 betegből 16-nál (12%) a LC-t tekintették kezdeti diagnózisnak (Kaczmarek és mtsai, 2022). Észak-Szerbiában egy prospektív pacemaker-jelölt vizsgálatban a követést befejező 74 beteg közül 8-nál (10,8%) találtak valószínű LC-vel összeegyeztethető szerológiai mintázatot (Gazibara és mtsai, 2026).
Ezért egy hasznos epidemiológiai keretrendszernek három nevezőt kell megkülönböztetnie: (i) az összes LB-esetet, ahol a carditis ritkának tűnik; (ii) a magyarázat nélküli magas fokú vagy ingadozó atrioventrikuláris blockkal rendelkező betegeket, akiknél a LC endémiás területeken klinikailag jelentős lehet; és (iii) a surveillance rendszereket, amelyek jelenleg nem rögzítik kellő következetességgel a LC-t ahhoz, hogy az incidencia becsülhető legyen.
4 A Lyme-carditis diagnosztikai kihívásai Európában és lehetséges megnyilvánulásai
A Lyme-carditis diagnosztikailag nehéz, mivel az infektológia, az elektrofiziológia, a myocarditis-képalkotás, a sürgősségi orvoslás és a népegészségügyi surveillance metszéspontjában helyezkedik el. A betegek jelentkezhetnek syncopéval, presyncopéval, dyspnoéval, mellkasi fájdalommal, palpitációval, bradycardiával, pitvari arrhythmiával, myocarditisszel vagy akut koszorúér-szindrómára emlékeztető tünetekkel, anélkül hogy emlékeznének kullancscsípésre vagy jellegzetes erythema migransra (Scheffold és mtsai, 2015).
A LC vezető tünete az atrioventrikuláris ingerületvezetési zavar. Az összefoglaló közlemények szerint a LC-betegek többségénél alakul ki ingerületvezetési zavar, és a 300 ms-nál hosszabb PR/PQ-intervallum folyamatos ritmusmonitorozást kell hogy indítson a magas fokú block kockázata miatt (Scheffold és mtsai, 2015; Radesich és mtsai, 2022). Az AV-block gyorsan ingadozhat, órák vagy napok alatt elsőfokú blockból teljes blockká progrediálva.
Európában több buktató is különösen releváns. Először, a korai szerológia lehet negatív, míg a később kialakuló szeropozitivitás endémiás területeken korábbi expozíciót is jelezhet (Dessau és mtsai, 2018). Másodszor, az erythema migrans és a kullancscsípés az anamnézisben hiányozhat – ez az európai LC-esetek 55–93,75%-ában megfigyelhető (Moerdijk és mtsai, 2019; Kaczmarek és mtsai, 2022). Harmadszor, az atrioventrikuláris blockkal rendelkező idősebb betegeknél gyakran degeneratív ingerületvezetési zavart feltételeznek, jóllehet az európai pacemaker-jelölt vizsgálatok szerint a LC nem korlátozódik kizárólag fiatal betegekre (Kaczmarek és mtsai, 2022; Gazibara és mtsai, 2026). Negyedszer, a myocarditis vagy myopericarditis akut koszorúér-szindrómát utánozhat, ha a troponinszint emelkedett és az EKG-eltérések nem specifikusak. Végül, a Borrelia-fajok Európán belüli heterogén eloszlása, különösen a B. afzelii és a B. garinii, hozzájárulhat az észak-amerikai LC-hez képest megfigyelhető klinikai változatossághoz. Emellett nincs egységesen elfogadott európai esetdefiníció a LC-re, ami valószínűleg alulfelismeréshez és az országok közötti következetlen jelentéshez vezet. Kiválasztott esetekben a szívizom mágneses rezonanciás képalkotás (cardiac MRI) és az endomyocardialis biopszia – jellegzetes lymphocytás myocarditisre utaló immunhisztológiai lelettel és a spirochaeta PCR-kimutatásával – támogathatja a diagnózist, ezek eredménye azonban nem specifikus, és a rutin klinikai gyakorlatban ritkán áll rendelkezésre (Kaczmarek és mtsai, 2022; Schroeter és mtsai, 2022).
Ennek megfelelően a LC mikrobiológiai diagnózisa Európában inkább alátámasztó és kontextusfüggő, mint önálló. Az extrakután LB fő laboratóriumi megközelítése Európában továbbra is a kétlépcsős szerológia, jellemzően egy érzékeny szűrő immunoassay-vel, amelyet megerősítő immunoblot követ, az eredményt azonban a tünetegyüttes, az időzítés és a teszt előtti valószínűség fényében kell értelmezni (Scheffold és mtsai, 2015; Dessau és mtsai, 2018; Radesich és mtsai, 2022). A korai szeronegativitás a fertőzés első heteiben továbbra is lehetséges, míg az endémiás populációkban megfigyelhető háttér-szeropozitivitás azt jelenti, hogy egyetlen pozitív szérumminta inkább korábbi expozíciót, mintsem aktív szívfertőzést tükrözhet (Hillerdal és Henningsson, 2021; Hoeve-Bakker és mtsai, 2024). Ez különösen releváns Európában, ahol a populációs szeropozitivitás az életkorral és az expozícióval nő, és ahol az izolált IgM-reaktivitás félrevezető lehet, ha a megfelelő korai klinikai kontextuson kívül alkalmazzák (Hillerdal és Henningsson, 2021; Hoeve-Bakker és mtsai, 2024). Ha a kezdeti vizsgálat negatív, de a gyanú továbbra is magas, az ismételt szerológia vagy a szerokonverziót, illetve emelkedő/stabil IgG-szintet igazoló páros minták erősíthetik az ok-okozati összefüggést, amint azt a közelmúltbeli európai ingerületvezetési zavarral foglalkozó kohorszok is szemléltetik (Dessau és mtsai, 2018; Gazibara és mtsai, 2026). A PCR vagy a szövettan erősebb mikrobiológiai alátámasztást nyújthat, ha endomyocardialis biopszia, sebészi szövetminta vagy boncolási anyag áll rendelkezésre, ezek azonban speciális, nem szűrő jellegű vizsgálatok, és a negatív PCR nem zárja ki a LC-t (Dessau és mtsai, 2018; Radesich és mtsai, 2022).
A Lyme-carditis Gyanújelző Index (Suspicious Index in Lyme Carditis, SILC) pontrendszer, amelyet egy kanadai kardiológuscsoport vezetett be, hasznos strukturált ágy melletti eszköz, de szükség lehet európai módosítására. A lengyel pacemaker-jelölt vizsgálat módosított SILC-változatokat értékelt, amelyek figyelembe vették a 75 év alatti életkort, a vidéki/endémiás expozíciót és az ingadozó AV-blockot, rávilágítva arra, hogy a predikciós eszközöket az európai demográfiai és expozíciós mintázatokhoz kell igazítani (Kaczmarek és mtsai, 2022).
Az európai pacemaker-irányelvek közvetlenül relevánsak. A 2021-es ESC pacemaker-irányelvek kimondják, hogy pacemaker-beültetés nem javasolt olyan AV-block esetén, amelynek átmeneti, korrigálható és megelőzhető okai vannak, és javasolják az átmeneti transzvénás pacemaker alkalmazását hemodinamikailag instabil bradyarrhythmia esetén, vagy ha a pacemaker-indikáció várhatóan reverzibilis, mint például myocarditisben (Glikson és mtsai, 2021). LC gyanúja esetén ez alátámasztja a telemetriás monitorozást, a mielőbbi antibiotikus kezelést, szükség esetén az átmeneti pacemaker alkalmazását, valamint az újraértékelést a végleges pacemaker-beültetés előtt.
4.1 Az esetirodalomban megjelenő megnyilvánulások szintézise
Az európai esetirodalmat az AV-ingerületvezetési zavarok uralják, különösen az ingadozó, magas fokú vagy teljes AV-block (1. kiegészítő táblázat). A fenotípus azonban ennél szélesebb: sinuscsomó-diszfunkció, sinoatrialis kilépési block, pitvarfibrilláció/-lebegés, kamrai tachyarrhythmia – beleértve a torsade de pointes-t/szívmegállást –, akut koszorúér-szindrómát utánzó képek, myocarditis, cardiogen shock, valamint szívizom mágneses rezonanciával (CMR) igazolt myocardialis gyulladás egyaránt előfordul (Moerdijk és mtsai, 2019; Javed és mtsai, 2024; Kaczynski és mtsai, 2024).
5 Javaslat a Lyme-carditis európai surveillance-ának fejlesztésére
Egy megvalósítható európai surveillance-stratégiának endémiás és újonnan kockázatossá váló területeken végzett, kardiológiával összekapcsolt szentinel surveillance-szal kellene kezdődnie, összehangolva a meglévő LB- és Lyme-neuroborreliosis-surveillance-szal. A cél a klinikailag jelentős, potenciálisan reverzibilis szívbetegség kimutatása legyen, nem pedig az általános Lyme-jelentési rendszerek túlterhelése. Az 1. táblázatban bemutatott kategóriáknak egyértelműen el kell különíteniük az aktív/valószínű LC-t a korábbi Borrelia-expozíciótól, mivel az endémiás európai populációkban önmagában a szeropozitivitás nem elegendő.
A résztvevő központoknak a végleges pacemaker-beültetés előtt a betegek standardizált részhalmazát kellene szűrniük: új keletű magas fokú AV-block, harmadfokú AV-block, magyarázat nélküli ingadozó AV-ingerületvezetés, konstitucionális tünetekkel járó AV-block, myocarditis-biomarkerekkel járó AV-block, vagy egyértelmű degeneratív, ischaemiás, gyógyszer-eredetű, elektrolitzavarral összefüggő vagy eljárással kapcsolatos ok nélküli AV-block. Ezt a megközelítést a lengyel és a szerb pacemaker-jelölt vizsgálatok is alátámasztják, amelyek mindegyike klinikailag jelentős arányban azonosított lehetséges/valószínű LC-esetet kiválasztott pacemaker-útvonalakon (Kaczmarek és mtsai, 2022; Gazibara és mtsai, 2026).
- táblázat. Javaslat a Lyme-carditis surveillance-ának európai munkadefiníciójára.
| Surveillance-kategória | Javasolt definíció |
| Gyanított Lyme-carditis | Új, összeegyeztethető kardiális megnyilvánulás – különösen új másodfokú, magas fokú vagy harmadfokú AV-block; gyorsan ingadozó PR-intervallum vagy AV-block; magyarázat nélküli myocarditis/myopericarditis; kamrai arrhythmia; ingerületvezetési zavarral társuló pitvari arrhythmia; vagy ACS-t (akut koszorúér-szindrómát) utánzó kép – amely mellett a beteg Lyme-endémiás területen élt, utazott vagy szabadtéri expozíciónak volt kitéve. |
| Valószínű Lyme-carditis | Gyanított eset, kiegészülve pozitív kétlépcsős szerológiával, friss erythema migransszal, összeegyeztethető szisztémás Lyme-tünetekkel, vagy szerokonverziót, illetve stabil/emelkedő titert igazoló szerológiai párral, erősebb alternatív diagnózis hiányában. |
| Megerősített Lyme-carditis | Összeegyeztethető kardiális megnyilvánulás, kiegészülve az aktív Lyme borreliosist alátámasztó laboratóriumi bizonyítékkal, mint például szerokonverzió, szívszövetből származó PCR-/szövettani bizonyíték kivételes esetekben, vagy erős klinikai-szerológiai bizonyíték, amelyet antibiotikus kezelés utáni igazolt rendeződés és az alternatív okok kizárása kísér. |
A surveillance-nak meg kell határoznia az alkalmazott diagnosztikai algoritmust, az antigénpanelt, valamint azt, hogy az eset egyszeri vagy páros szerológián alapul-e. A szerb vizsgálat azért tanulságos, mert kiindulási és négyhetes utánkövetéses szérummintákat használt, és a valószínű LC-t IgG-szerokonverzió vagy stabil/emelkedő titerek alapján definiálta, megkülönböztetve a tartós szeronegativitást vagy a csökkenő titereket (Gazibara és mtsai, 2026). Egy viszonylag olcsó ELISA-vizsgálat bevezetése minden szívérintettséggel jelentkező beteg diagnosztikus munkafolyamatába segítené a LC-esetek valós idejű kimutatását, és egyúttal kiindulási alapot is nyújtana a jövőbeli surveillance számára.
Az európai LB-surveillance rendszerek már most is jelentősen eltérnek egymástól, de több ország részletes adatokat tartalmazó irányítópultokat vagy jelentéseket is közöl. A résztvevő rendszerekhez LC-modul adható hozzá, amelyet össze lehetne kapcsolni elektrofiziológiai regiszterekkel, mikrobiológiai laboratóriumokkal, fertőzőbetegség-surveillance hálózatokkal, valamint myocarditis/CMR munkafolyamatokkal (Nagarajan és mtsai, 2023).
6 Megbeszélés
A Lyme-carditis Európában klinikailag továbbra is jelentős, epidemiológiailag azonban alulmeghatározott. Az első jelentős vitatott kérdés a betegségteherre vonatkozik: a LC ritkának tűnik a nem szelektált LB-kohorszokban, ugyanakkor a magyarázat nélküli atrioventrikuláris blockkal vagy pacemaker-indikációval rendelkező betegeknél végzett kardiológiai alapú vizsgálatok arra utalnak, hogy a valószínű esetek gyakoribbak lehetnek, mint azt hagyományosan feltételezték. Ez az eltérés valószínűleg a heterogén nemzeti surveillance rendszereket, a harmonizált LC-esetdefiníció hiányát, valamint az infektológiai és elektrofiziológiai környezetekben alkalmazott, egymástól jelentősen eltérő klinikai nevezők használatát tükrözi (Kaczmarek és mtsai, 2022; Burn és mtsai, 2023; Nagarajan és mtsai, 2023; Gazibara és mtsai, 2026).
A második megoldatlan kérdés a diagnosztikai tulajdonítás. Endémiás európai környezetben a pozitív Borrelia-szerológia inkább korábbi expozíciót, mint aktív szívfertőzést jelezhet, míg a korai fertőzés még szeronegatív lehet. Emellett sok LC-beteg nem emlékszik kullancscsípésre vagy erythema migransra, és a jelenleg használt klinikai eszközök esetleg európai validálásra szorulnak, különösen az idősebb, pacemaker-útvonalon – nem pedig a klasszikus korai disszeminált LB-útvonalon – jelentkező betegeknél. Ezek a tényezők segítenek megmagyarázni, hogy a diagnosztikai bizonytalanság miért marad fenn annak ellenére, hogy a kardiális fenotípus – különösen a gyorsan ingadozó magas fokú atrioventrikuláris block – felismerés esetén gyakran erősen jellegzetes (Kaczmarek és mtsai, 2022; Radesich és mtsai, 2022; Hoeve-Bakker és mtsai, 2024; Gazibara és mtsai, 2026).
A jövőbeli munkának harmonizált gyanús/valószínű/megerősített esetdefiníciókat alkalmazó, prospektív, multicentrikus vizsgálatokra kell összpontosítania, lehetőség szerint szerológiai párokkal, szisztematikus ritmus-fenotipizálással, valamint egyértelműbb iránymutatásra az átmeneti pacemaker alkalmazásáról, a végleges pacemaker elkerüléséről, és a szívizom mágneses rezonancia szerepéről atipikus vagy myocarditises megjelenés esetén. A kardiológiával összekapcsolt surveillance-megközelítés különösen értékes lenne az endémiás területeken, ahol a késői felismerés elkerülhető végleges eszközbeültetéshez vezethet (Radesich és mtsai, 2022; Nagarajan és mtsai, 2023; Kaczynski és mtsai, 2024; Gazibara és mtsai, 2026).
Összefoglalva, a LC Európában ritka, de nagy hatású: rendszerint reverzibilis, alkalmanként életveszélyes, és a jelenlegi surveillance-keretrendszerek még mindig nem rögzítik kellő mértékben.
Irodalomjegyzék
Blanchard, L., Jones-Diette, J., Lorenc, T., Sutcliffe, K., Sowden, A., and Thomas, J. (2022). Comparison of national surveillance systems for Lyme disease in humans in Europe and North America: a policy review. BMC Public Health 22:1307. doi: 10.1186/s12889-022-13669-w
Burn, L., Tran, T. M. P., Pilz, A., Vyse, A., Fletcher, M. A., Angulo, F. J., et al. (2023). Incidence of Lyme Borreliosis in Europe from National Surveillance Systems (2005-2020). Vector Borne Zoonotic Dis. 23, 156–171. doi: 10.1089/vbz.2022.0071
Dessau, R. B., van Dam, A. P., Fingerle, V., Gray, J., Hovius, J. W., Hunfeld, K.-P., et al. (2018). To test or not to test? Laboratory support for the diagnosis of Lyme borreliosis: a position paper of ESGBOR, the ESCMID study group for Lyme borreliosis. Clin. Microbiol. Infect. 24, 118–124. doi: 10.1016/j.cmi.2017.08.025
Gazibara, D., Simin, V., Bogdan, I., Milovančev, A., Redžek, A., Kovačević, D., et al. (2026). Probable Lyme carditis in pacemaker candidates with atrioventricular block: preliminary results from northern Serbia. Int. J. Infect. Dis. 165:108488. doi: 10.1016/j.ijid.2026.108488
Glikson, M., Nielsen, J. C., Kronborg, M. B., Michowitz, Y., Auricchio, A., Barbash, I. M., et al. (2021). 2021 ESC guidelines on cardiac pacing and cardiac resynchronization therapy. Eur. Heart J. 42, 3427–3520. doi: 10.1093/eurheartj/ehab364
Halsby, K., Loew-Baselli, A., Strle, F., Moniuszko-Malinowska, A., Berglund, J. S., Cibik, V., et al. (2026). Clinical manifestations of Lyme Borreliosis in Europe: burden of Lyme disease study (BOLD), 2021–2022. Pathogens 15:327. doi: 10.3390/pathogens15030327
Hillerdal, H., and Henningsson, A. J. (2021). Serodiagnosis of Lyme borreliosis-is IgM in serum more harmful than helpful? Eur. J. Clin. Microbiol. Infect. Dis. 40, 1161–1168. doi: 10.1007/s10096-020-04093-2
Hoeve-Bakker, B. J. A., van den Berg, O. E., Doppenberg, H. S., van der Klis, F. R. M., van den Wijngaard, C. C., Kluytmans, J. A. J. W., et al. (2024). Twenty years of Lyme borreliosis in the Netherlands: temporal trends in seroprevalence and risk factors. Microorganisms 12:2185. doi: 10.3390/microorganisms12112185
Javed, N., Sklyar, E., and Bella, J. N. (2024). Associations of atrioventricular blocks and other arrhythmias in patients with Lyme carditis: a systematic review and Meta-analysis. J Cardiovasc Dev Dis 11:131. doi: 10.3390/jcdd11050131
Kaczmarek, K. A., Szwabe, K., Urbanek, I., Ptaszynski, P., Strzelecki, A., Wranicz, J. K., et al. (2022). Prevalence of Lyme Carditis in patients with atrioventricular blocks. Int. J. Environ. Res. Public Health 19:14893. doi: 10.3390/ijerph192214893
Kaczynski, M., Desai, S., Osorio, B., Hulten, E., Agarwal, S., Atalay, M. K., et al. (2024). Cardiac magnetic resonance imaging in Lyme Carditis-a case series and review of literature. J Cardiovasc Dev Dis 12:2. doi: 10.3390/jcdd12010002
Kodym, P., Kurzová, Z., Berenová, D., Pícha, D., Smíšková, D., Moravcová, L., et al. (2018). Serological diagnostics of Lyme Borreliosis: comparison of universal and Borrelia species-specific tests based on whole-cell and recombinant antigens. J. Clin. Microbiol. 56, e00601–e00618. doi: 10.1128/JCM.00601-18
Lager, M., Dessau, R. B., Wilhelmsson, P., Nyman, D., Jensen, G. F., Matussek, A., et al. (2019). Serological diagnostics of Lyme borreliosis: comparison of assays in twelve clinical laboratories in northern Europe. Eur. J. Clin. Microbiol. Infect. Dis. 38, 1933–1945. doi: 10.1007/s10096-019-03631-x
Moerdijk, A. S., Venugopal, H., Kuenen, M. L. W., Thans, M. van S., Hofhuis, A., and Heyden, M. A. G.van der (2019). Literature review of case reports on Lyme borreliosis associated atrioventricular conduction block in Europe between the years 2000-2017. Adapt. Med. 11, 79–88. doi: 10.4247/AM.2019.ABJ231
Nagarajan, A., Skufca, J., Vyse, A., Pilz, A., Begier, E., Riera-Montes, M., et al. (2023). The landscape of Lyme Borreliosis surveillance in Europe. Vector Borne Zoonotic Dis. 23, 142–155. doi: 10.1089/vbz.2022.0067
Radesich, C., Del Mestre, E., Medo, K., Vitrella, G., Manca, P., Chiatto, M., et al. (2022). Lyme carditis: from pathophysiology to clinical management. Pathogens 11:582. doi: 10.3390/pathogens11050582
Scheffold, N., Herkommer, B., Kandolf, R., and May, A. E. (2015). Lyme carditis–diagnosis, treatment and prognosis. Dtsch. Arztebl. Int. 112, 202–208. doi: 10.3238/arztebl.2015.0202
Schroeter, M. R., Klingel, K., Korsten, P., and Hasenfuß, G. (2022). Fulminant Lyme myocarditis without any other signs of Lyme disease in a 37-year-old male patient with microscopic polyangiitis—a case report. Eur Heart J Case Rep 6:ytac062. doi: 10.1093/ehjcr/ytac062
Stanek, G., Fingerle, V., Hunfeld, K.-P., Jaulhac, B., Kaiser, R., Krause, A., et al. (2011). Lyme borreliosis: clinical case definitions for diagnosis and management in Europe. Clin. Microbiol. Infect. 17, 69–79. doi: 10.1111/j.1469-0691.2010.03175.x
Stanek, G., Wormser, G. P., Gray, J., and Strle, F. (2012). Lyme borreliosis. Lancet 379, 461–473. doi: 10.1016/S0140-6736(11)60103-7
Stark, J. H., Pilz, A., Jodar, L., and Moïsi, J. C. (2023). The epidemiology of Lyme borreliosis in Europe: an updated review on a growing public health issue. Vector Borne Zoonotic Dis. 23, 139–141. doi: 10.1089/vbz.2022.0068
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
