Tudósok azonosítottak egy olyan immunmolekula-csoportot, amely segíthet az orvosoknak korábban felismerni a Lyme-kórt, valamint azonosítani azokat a betegeket, akiknél a tünetek jóval a kezelés befejezése után is fennmaradnak.
A vizsgálat eredményei, amelyet a Tufts Egyetem Orvostudományi Kara vezetett, olyan jobb tesztek kifejlesztéséhez vezethetnek, amelyek már a Lyme-kór legkorábbi szakaszában felismerik a betegséget – akkor, amikor az antibiotikumok a leghatékonyabbak –, és segíthetnek az orvosoknak azonosítani azokat a betegeket, akiknél a tünetek a kezelés után is fennmaradnak.
Miért nem elég jók a jelenlegi tesztek
A Lyme-kórt a fertőzést követően röviddel a legkönnyebb kezelni, ám a jelenlegi tesztek gyakran nem ismerik fel a betegséget ebben a szűk időablakban.
A standard tesztek olyan antitesteket keresnek, amelyeket az immunrendszer a Borrelia burgdorferi baktériumra válaszul termel. Ezeknek az antitesteknek hetekbe telhet, mire megjelennek, és gyakran évekig kimutathatók maradnak a fertőzés lezajlása után is. Emiatt nehéz megállapítani, hogy valakinél aktív fertőzés áll fenn, vagy egy régen lezajlott fertőzés utóhatásaival küzd.
A vizsgálat vezető szerzőjének, Peter Gwynne-nek – aki a Tufts Egyetem Lyme-kór Kezdeményezésének tagja – korábbi munkája megállapította, hogy a Lyme-baktériumok bizonyos lipidek, azaz zsírok ellen váltanak ki antitest-termelést, amelyeket a baktériumok az emberi gazdaszervezetből vonnak el. A jelenlegi tesztekben használt antitestekkel ellentétben ezek az anti-lipid antitestek már a fertőzés korai szakaszában megjelennek, és sikeres kezelés után lecsökkennek.
Mit mutatott ki az új vizsgálat
A korábbi munkára építve a kutatók 199, Lyme-kórral diagnosztizált személy vérmintáját elemezték, köztük olyanokét is, akiknél a tünetek hónapokig vagy évekig fennmaradtak a kezelés után. Nyomon követték az anti-lipid antitestek szintjének alakulását az idő múlásával, és összehasonlították azt egészséges önkéntesek, valamint olyan személyek mintáival, akiknél a kezelés után is megmaradtak a Lyme-kór tünetei, vagy ahhoz hasonló állapotok állnak fenn, mint például a lupusz, a szklerózis multiplex, a fibromyalgia, a hosszú COVID és a krónikus fáradtság szindróma.
Három anti-lipid antitest szintje emelkedett meg a Lyme-fertőzés során. Kettő közülük, az anti-foszfatidsav (αPA) és az anti-foszfatidilszerin (αPS), már a diagnózis felállításakor megemelkedett, méghozzá néhány olyan betegnél is, akiknél a standard tesztek még nem mutattak pozitív eredményt. Ez arra utal, hogy ezek az antitestek segíthetnek a fertőzések korábbi felismerésében. Azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés után is fennmaradtak a tünetek, hónapokkal később is nagyobb valószínűséggel volt megemelkedett az αPS-szintjük.
A kutatók szerint ezen antitestek átmeneti emelkedése új fertőzésre utalhat, míg az αPS tartósan magas szintje egyes betegeknél a folyamatosan fennálló tünetekkel függ össze. Figyelemre méltó, hogy a megemelkedett αPS-szint gyakori volt a tartós tünetekkel küzdő betegek körében, ugyanakkor jórészt hiányzott azoknál, akiknél más autoimmun vagy krónikus betegségek álltak fenn.
Gwynne a Newsweeknek elmondta: „A Lyme-kór jelenlegi tesztjei több fontos területen sincsenek ott, ahol lenniük kellene: a fertőzések korai kimutatásában, a gyógyulás igazolásában, az új és a korábbi fertőzések megkülönböztetésében, valamint a krónikus betegség kimutatásában. Meg akartuk vizsgálni, hogy alternatív antitestjeink segíthetnek-e ezen területek bármelyikén, ezért olyan mintákra volt szükségünk, amelyek széles időintervallumot fednek le, a fertőzés napjától egészen több évtizeddel későbbig. Sokan segítettek nekünk abban, hogy összeállítsuk ezt a mintabankot.”
Hozzátette: „Azt találtuk, hogy az anti-lipid antitestek korábban jelennek meg, mint a hagyományos diagnosztikai antitestek, így hasznosak lehetnek a fertőzés első néhány hetében történő diagnózis felállításában. Szintjük emelkedése és csökkenése is dinamikusabb, mint a jelenlegi teszteknél, így érzékenyebben reagálhatnak a kezelésre, és alkalmasak lehetnek annak nyomon követésére, hogy valaki megbetegszik, majd meggyógyul.”
Mi következik ezután
A kutatók óva intenek attól, hogy azt gondjuk, az eredmények egyelőre egy új klinikai teszt alapjául szolgálhatnának. Nagyobb léptékű vizsgálatokra van szükség annak megerősítéséhez, mennyire pontosan mutatják ki ezek a markerek a fertőzést, és mennyire jól jelzik előre a hosszú távú tüneteket.
E kérdések megválaszolására Gwynne és társszerzője, Linden Hu egy nagyszabású, több intézményt átfogó, a Tufts Egyetem által vezetett vizsgálatot tervez, amely a diagnózis felállítása után akár 15 hónapig is nyomon követi a betegeket. A vizsgálat mintáit felhasználva a csapat azt tervezi tesztelni, hogy az anti-lipid antitestek megbízhatóan azonosítják-e a korai fertőzéseket, és előre jelzik-e, mely betegeknél alakulnak ki tartós tünetek.
„Ha ezt további vizsgálatok, például ez a klinikai vizsgálat is megerősítik, ezek a különbségek új terápiák irányába terelhetik a kutatókat azok számára, akiknél a Lyme-kór kezelése ellenére tartós tünetek jelentkeznek” – mondta Gwynne.
A kutatók munkáját az NIH (Amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet), a Védelmi Minisztérium és a Bay Area Lyme Foundation támogatta.
forrás: https://www.newsweek.com/lyme-disease-discovery-could-lead-to-earlier-diagnosis-treatment-12171836
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
