Lyme‑kór gyanúja esetén a leggyakoribb első vizsgálat a szerológiai teszt, amely a szervezet antitestválaszát méri a Borrelia baktérium ellen. Ez széles körben elérhető, és segít a diagnózisban, de önmagában nem mindig ad végleges választ, mert előfordulhat, hogy a fertőzés korai szakaszában még nem termelődtek antitestek, vagy egy lezajlott fertőzés után is sokáig megmaradnak a vérben annak ellenére, hogy a kórokozó már nincs jelen.
Ha elvégeztettünk egy szerológiai tesztet, ne essünk abba a hibába, hogy a pozitív/negatív eredményt minden további vélemény nélkül diagnózisként értelmezzük.
Ha még nem kaptunk kezelést, akkor a szerológiai (Western blot, immunoblot, ELISA, ViraMed, stb.) eredmények könnyebben értelmezhetők:
- Ha pozitív az IgM eredmény, az szinte minden esetben valós immunválaszt mutat, vagyis a szervezet védekezik a fennálló, akut fertőzés ellen. Még akkor is, ha maga a teszt is figyelmeztet az esetleges téves reakcióra. Ennek okai az óvatosság és a korábbi, meghaladott szakirodalmi hivatkozások.
- Ha az IgG eredmény pozitív, az lehet egy átvészelt fertőzés jele is, de lehet akut folyamat nyoma.
- Legfontosabb, hogy ha negatív az eredmény, ami az akut fertőzések több mint felénél fennáll, az NEM zárja ki a Lyme-kórt
Ha már korábban kaptunk antibiotikus kezelést, akkor a szerológiai eredmény nem értelmezhető egyértelműen. Az IgG pozitív eredmény egy sikeres kezelés után kifejezetten kívánatos, míg az IgM eredmény sem értelmezhető egyértelműen. A kezelés sikerességére vagy sikertelenségére tehát a szerológia nem nyújt információt, indikatív jelleggel rendelkezik egy Lyme-értő szakorvos számára.
Ha a tünetek fennállnak, de a szerológiai eredmény negatív, vagy pontosan szeretnénk tudni, hogy a baktérium ténylegesen jelen van-e a szervezetben, érdemes a direkt diagnosztikai tesztet is elvégeztetni. Ez a vizsgálat közvetlenül a baktériumot keresi a vérből, és így korai vagy nehezen kimutatható fertőzés esetén is megbízhatóbb lehet (DualDur).
Mindkét vizsgálatot orvosi konzultáció mellett javasolt végezni, mert a Lyme‑kór diagnózisa mindig a tünetek, a kórelőzmény és a laboreredmények együttes értékelésén alapul. A megfelelő vizsgálat kiválasztása segít a gyors és célzott kezelésben, ami jelentősen javítja a gyógyulás esélyét.
Tünetek hiányában nem érdemes laboratóriumi teszteket végeztetni. Ezért az első lépés mindig a tünetek feljegyzése és Lyme-értő orvosokkal való megvitatása.
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
