Ez a sztori lehetne akár egy sikertörténet is.
Egy betegnél az átlagosnál rövidebb kálvária (2 hónap) után sikerült megállapítani a neuroborreliózis tényét, majd kezelésre jobban lett.
„Friss” kullancscsípés ellenére az IgM negatív és az IgG pozitív volt. Szerencsére ezt is „pozitív megerősítésnek” vették, ami persze csak akkor lenne jogos, ha az illető páciens nem kapott még Lyme-kezelést és nem kap rendszeresen újabb csípéseket. A legtöbb orvos ezt gyógyult esetnek vette volna. Nagy szerencse, hogy mind az ELISA, mind a Western blot megerősítette a szeroreakciót, amire kb 35-40% esély volt.
Anamnézisében a kettőslátás és glaucoma is volt (igen, ez utóbbi ismeretlen eredetű autoimmun betegség, aminél egyre gyakrabban merül fel a fertőzés, a borreliózis szerepe is), a szemmozgató ideg bénulása, de ami miatt a kórházba került, az a gyógyíthatatlan fejfájás volt.
Mivel a szerológiát a lehetséges fertőzés jeleként tekintették, elvégezték rajta a vitathatóan túl invazív gerinccsapolást, és ott is igazolták az IgG-antitestek jelenlétét, és a fertőzés egyértelmű jeleként a pleocitózist.
Az MRI képen az agyi erek szűkületét genetikai variánsként értékelték. A pajzsmirigy azonban szintén az autoimmun folyamatok jelét mutatta.
A lényeg, hogy a hölgy szerencsés volt, mert minden egybevágott, így a kapott IV ceftriaxon-terápia néhány nap után már jelentős javulást hozott.
Nos, akkor miért van kiakadva erre a cikkre Richard Horowitz, aki talán az egyik legrégebb óta praktizáló Lyme-orvos a világon?
- Nem tárgyalják egy súlyos beteg neuropszichiátriai tüneteit
- A beteg fennmaradó tüneteit figyelmen kívül hagyják, mint lehetséges maradvány, ezek a krónikus fáradtság és a kognitív funkciók gyengesége
- Nem vizsgálják a fennmaradó, perzisztáló fertőzés lehetőségét
- Nem vizsgálják a lehetséges társfertőzéseket a központi-idegrendszeri tünetekben
- Nem keresték a kezelési alternatívákat, hiszen a kombinált antibiotikus kezelések már sok helyen megjelentek a szakirodalomban
Én még hozzáteszem:
- Egy ilyen tankönyvi esetnél mi tartott két hónapig, főleg a pozitívnak tartott Lyme-szerológia mellett?
- Miért hessegették el az MRI leleteket (főleg a lehetséges Bartonellózis társfertőzés mellett), és a pajzsmirigy-ultrahang eredményeit?
- Miért kell a PTLDS, a kezelés utáni tünetek megmagyarázására, miért nem lehet a fertőzés fennmaradását feltételezni? Miért kell egy évet várni, hogy kiderüljön?
