A Lyme-kór, a Borrelia burgdorferi spirocheta baktérium által okozott fertőzés, Európában a leggyakoribb vektorral terjedő betegség. Magyarországon és más mérsékelt éghajlatú területeken is gyakori, a friss fertőzések különösen tavasztól őszig jelentkeznek, amikor a kullancsok aktívabbak. A Lyme-fertőzés számos tünettel járhat, köztük fáradtsággal és levertséggel, amely gyakran az egyik első panasz.
A fáradtság megjelenhet a betegség akut szakában, de egyes esetekben a kezelés után is hosszabb ideig fennállhat. Itt fontos megemlíteni, hogy a kezelés után fennmaradó tünetek nagy részének hátterében a nem megfelelően kiválasztott-, vagy nem elegendő ideig alkalmazott antibiotikum állhat. Ugyanakkor sajnálatos módon a kórokozó jelenlétét nem vizsgálják a kezelés után, pedig direkt diagnosztikai módszerrel kimutatható lenne a baktérium (vagy annak egy része), illetve a tisztázó lelet negatív eredménye igazolná a kórokozók pusztulását. Semmiképp sem szabad azt feltételezni, hogy amennyiben a páciens kezelésben részesült, akkor az minden esetben hatékony volt és így a Lyme-kór kiújulása vagy az újrafertőződés kizárható lenne. Nem szabad tehát egyértelműnek venni, hogy a Lyme-kór feltételezett lezajlása után a tünetek csak más állapottól lehetnek, így nem javasolt használni a PTLDS (= post treatment Lyme syndrome) fogalmat sem, amelynek orvosszakmai definíciója kétes és rendkívül félrevezető lehet. Az ilyen megközelítésből fakadnak azután a híres mondatok, amikkel a Lyme-kór neurológiai, kevésbé megfogható tüneteit, így a fáradtságot is illetik az orvosok: „it’s all in your head” (=csak a fejedben létezik).
Akut Lyme-kór esetén a fáradtság – gyakran influenzaszerű tünetekkel együtt – szinte általánosnak mondható. Kezelés után azonban sokaknál rendeződnek a tünetek. Prospektív vizsgálatok bizonyítják, hogy hosszú távon – évek múltán – a megfelelően kezelt Lyme-kór ritkán eredményez súlyos fáradtságot.
Egy 11–20 éves utánkövetéses vizsgálat során 100, erythema migrans alapján született diagnózissal Lyme-kórra kezelt páciens közül – objektív skálán vizsgálva (Fatigue Severity Scale–11) csak 9%-nál tapasztaltak súlyos fáradtságot, továbbá mindössze a betegek 3%-ánál merült fel enyhébb fáradtság, amely esetleg összefügghetett a betegséggel, de ezek sem okoztak funkcionális károsodást.
Egy átfogó áttekintés rávilágít, hogy a Lyme-kórhoz társuló nem specifikus tünetek – mint a fáradtság, kognitív lelassulás, fejfájás – nem jeleznek bizonyítottan idegrendszeri fertőzést vagy maradandó károsodást. Ezek gyakran kiegyenlítettek, és általában rendeződnek – bár néha több időt vesz igénybe.
A Lyme-kór alatt vagy után jelentkező fáradtság hátterében több mechanizmus állhat. Egy részletesebb vizsgálat szerint a következők játszhatnak közre:
- Poszt-infektív fáradtság-szindróma: hasonló mechanizmus, mint más fertőzések után, ahol a tünetek az akut szakasz súlyosságától függően krónikus formában is megmaradhatnak – például egy tanulmányban fertőzés után 6 héten belül 35 %, 3 hónappal később 27 %, 12 hónappal később pedig 9 % volt a fáradtság előfordulása. Arra vonatkozó adatok nincsenek, hogy ebből mennyit okozott a kezelés ellenére fennmaradt Lyme-kór.
- Autoimmun vagy gyulladásos reakciók: A Lyme-kórhoz társuló fáradtság egyik lehetséges magyarázata az, hogy a fertőzés autoimmun folyamatokat indíthat el. A Borrelia burgdorferi felszíni fehérjéi (pl. OspA) szerkezeti hasonlóságot mutatnak bizonyos humán fehérjékkel, így a kórokozó ellen forduló T-sejtes aktivitás keresztreakcióba léphet saját antigénekkel – ezt nevezik molekuláris mimikrinek. Egy igazolt példa a pajzsmirigy Hashimoto-kórja a Lyme-kór következtében, ami a pajzsmirigyhormonok változása által befolyásolhatja a fáradtságot és a kedélyállapotot. Klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy egyes HLA-DR allélok (pl. DRB1*0401) jelenléte fokozza a keresztreaktív immunválasz és a hosszan tartó gyulladás esélyét, különösen az ízületekben. Ezzel párhuzamosan a korai betegségben mérhető erőteljes gyulladásos citokinprofil (pl. IFN-γ, TNF-α, IL-17) tartós immunaktivációt jelez, amely központi idegrendszeri mechanizmusokon keresztül is hozzájárulhat a fáradtság kialakulásához és fennmaradásához. Összességében tehát a Lyme-kór immunológiai következményei – különösen a keresztreaktív T-sejtek és a gyulladásos citokinek – biológiai alapot adnak annak, hogy a fertőzés egyes betegeknél tartós kimerültséget váltson ki.
- Az alvásminőség romlása: Az alvás minősége is szoros kapcsolatban áll a fáradtság érzetével. Egy kutatás szerint a Lyme-betegek gyakran panaszkodnak rossz alvásra, a vizsgálatok pedig arra utaltak, hogy a poliszomnográfiás mutatók is eltérnek az egészséges kontrolloktól: hosszabb elalvással (onset latency), alacsonyabb alváshatékonysággal és gyakori ébredésekkel jellemezhető az alvásuk.
- Autonóm idegrendszeri diszfunkció:
A Lyme-kór idegrendszeri érintettsége során gyakran alakul ki kisrost-neuropathia, amely a vegetatív idegrendszert is érintheti. Ennek következménye a szívritmus és vérnyomás szabályozásának zavara, ortosztatikus intolerancia és csökkent agyi véráramlás. Ezek a zavarok hozzájárulnak a kimerültséghez, koncentrációs nehézséghez és a „brain fog” tünetekhez. - Mitokondriális és anyagcsere-zavar:
A fertőzés által kiváltott immun- és gyulladásos folyamatok az anyagcserét is jelentősen befolyásolhatják. A metabolomikai vizsgálatok lipid- és aminosav-anyagcsere-eltéréseket, valamint oxidatív stresszhez kapcsolódó jeleket találtak. Ezek a változások rontják a mitokondriális hatékonyságot, ami kevesebb energiát jelent a sejtek számára, így tartós fáradtság illetve csökkent terhelhetőség formájában jelentkezhet. - Neurokognitív változások:
Kognitív tesztek és képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy Lyme-betegeknél bizonyos agyi területek – főleg a frontális régiók – csökkent hatékonysággal működnek. Ez lassabb információfeldolgozást, memóriazavart és fokozott mentális erőfeszítést eredményez, ami kognitív kifáradáshoz illetve általános kimerültséghez vezethet.
A Lyme-kórban jelentkező fáradtság nem csupán a testi kimerültséggel van összefüggésben, hanem gyakran társul különféle kognitív panaszokkal (például memóriazavar, gondolkodási sebesség lassulása) – a betegek beszámolója szerint, de ezek akár objektív teszteken is kimutathatók, a depresszió vagy szorongás jelenléte nélkül is.
Összefoglalva tehát a Lyme-kór és a fáradtság kapcsolata összetett és többoldalú. A fáradtság gyakran jelentkezik akut Lyme-kórban – hasonlóan más fertőzésekhez –, és bár a kezelés után rendszerint csökken, néhány beteg hosszabb ideig tapasztalhat gyengülést, levertséget és koncentrációzavart.
A lehetséges hátterek között szerepelhet poszt-infekciós gyulladás, autoimmun reakció, alvászavar, autonóm idegrendszeri diszfunkció, mitokondriális/agyanyagcsere-zavar, valamint neurokognitív változások. Ugyanakkor a legtöbb esetben ezek a tünetek idővel javulnak, és ritka, hogy krónikus, súlyos fáradtság maradjon fenn közvetlenül a megfelelően kezelt Lyme-kórhoz kötődve.
Klinikai szempontból elengedhetetlen az alapos kivizsgálás: hirtelen jelentkező fáradtság esetén mindig gondoljunk a Lyme-kór lehetőségére, de fel kell mérni egyéb pszichés, alvási vagy más szomatikus okokat is. Az integrált megközelítés – beleértve alvásdiagnosztikát, autonóm funkció-vizsgálatot, immunológiai és anyagcsere-paramétereket – hozzájárulhat a pontosabb diagnózishoz és célzott támogatáshoz.
Források:
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25447620/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26028977/
https://www.frontiersin.org/journals/medicine/articles/10.3389/fmed.2020.00464/full
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0891552007001274?via%3Dihub
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16585267/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11290815/
https://www.frontiersin.org/journals/neurology/articles/10.3389/fneur.2024.1344862/full
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
