A Bartonella nemzetségbe tartozó baktériumok (különösen a Bartonella henselae, B. quintana és B. bacilliformis) világszerte előforduló, vektorokkal terjedő kórokozók. A klasszikus, tankönyvi kórképek – például macskakarmolási betegség (B. henselae), „árokláz” (B. quintana) vagy a kétfázisú Carrión-kór (B. bacilliformis) – mellett egyre több adat utal arra, hogy a fertőzések spektruma szélesebb és gyakoriak az elhúzódó, nem specifikus panaszok, köztük a tartós fáradtság, kognitív panaszok és a teljesítmény érezhető csökkenése.
A Bartonellák szöveti „célpont-választása” különleges: képesek endotélsejteket megfertőzni és vörösvértestekben perzisztálni. Az endotélfertőzés során a kórokozók olyan jelátviteli útvonalakat aktiválnak (pl. NF-κB), amelyek adhéziós molekulák és kemokinek (pl. MCP-1) fokozott expresszióját, gyulladásos mikrokörnyezetet és akár érképződési zavarokat okoznak. Ez a gyulladásos folyamat hozzájárulhat a fáradtság és terhelhetőség-csökkenés általános patomechanizmusaihoz (citokinhatás, endoteliális diszfunkció, mikrocirkulációs zavarok).
A vörösvértestekhez való kötődés és invázió, illetve az ottani perzisztencia különösen jól dokumentált B. bacilliformis esetén, amely az Oroya-láz akut fázisában súlyos hemolitikus anémiát okoz – ennek közvetlen klinikai manifesztációja a kifejezett gyengeség, a terhelhetőség csökkenése és a fáradtság. Bár ez a kép nem általánosítható minden Bartonella-fajra, a vörösvértestekhez kötött életmód és az immunelkerülő mechanizmusok (pl. effektorfehérjék, T4SS) elméletileg más fajoknál is kedvezhetnek az elhúzódó, szubakut tünetek fennmaradásának.
A modern szakirodalom a „rejtőzködő” kórokozó-jelleget hangsúlyozza: a Bartonellák többpontos immunelkerülése (komplementgátlás, fagocitózis elkerülése, intracelluláris niche-ek) és a hosszú, alacsony szintű bacteremia lehetősége megnehezíti az azonosítást és fenntarthat krónikus, mérsékelt gyulladást. Ez mechanikusan jól illeszkedhet a fáradtság neuroimmun modelljeihez, ugyanakkor közvetlen, ok-okozati bizonyíték emberben ritkább.
Klasszikus Bartonella-fajok, ahol a fáradtság domináns kísérőtünet
- B. quintana – árokláz (trench fever): visszatérő láz, fejfájás, általános gyengeség, csontfájdalom (különösen a lábszár), amely a történelem során hosszú munkaképtelenséget okozott katonák millióinál; a modern irodalom a hajléktalan populációkban és vektor-expozíciónál továbbra is releváns kórokozóként tartja számon. A visszatérő láz és a szisztémás gyulladás logikusan fáradtsággal és terhelhetőség-romlással jár.
- B. bacilliformis – Carrión-kór: az Oroya-láz hemolitikus anémiája markáns gyengeséget és terhelhetőség-csökkenést okoz; kezelés nélkül magas (akár 80% feletti) halálozást írtak le, ami jól mutatja a szisztémás terhelést. Bár ez a kórkép földrajzilag behatárolt (Andok), patofiziológiai példája annak, hogy a Bartonella–vörösvértest interakció milyen mértékű teljesítményromlást válthat ki.
„Nem klasszikus” kórformák, perzisztáló panaszok
A B. henselae-hez köthető macskakarmolási betegség lázzal, rossz közérzettel és fáradékonysággal jár, illetve a regionális nyirokcsomók duzzanatával. Egyes vizsgálatok a hosszan elhúzódó neurológiai/pszichiátriai panaszok mellett gyakran említenek fáradtságot, alvászavart, terhelhetőség-csökkenést.
Mikor gondoljunk Bartonellára tartós fáradtság esetén?
A vizsgált betegek jelentős része fáradtságot, insomniát, kognitív panaszokat és látászavarokat jelölt meg; több esetben évekig fennálló tünetek szerepelnek. Ezekben sokszor igazoltak Bartonella-bacteremiát, bár a vizsgálati módszertan és a betegkiválasztás nem mindig tesz lehetővé általános következtetést a populációra. Klinikai üzenet szintjén: a tartós fáradtság differenciáldiagnózisában a Bartonella felmerülhet, főként jellegzetes epidemiológia (macskakontaktus, tetű-expozíció, Andokbeli utazás), kísérő tünetek (visszatérő láz, nyirokcsomó-duzzanat, stria-szerű bőrelváltozások, csontfájdalom) vagy ismeretlen eredetű, hemokultúra-negatív endocarditis gyanúja esetén.
Hogyan vezethet mindez teljesítménycsökkenéshez?
A fáradtság és teljesítményromlás több, egymást erősítő mechanizmusból adódhat:
- Immungyulladás és endotél-diszfunkció: Az NF-κB-aktiváció, adhéziós molekulák és kemokinek túltermelődése mikrocirkulációs zavarokhoz, kisér-érintettséghez vezethet, amelynek klinikai jele a fáradtság, motiváció- és terhelhetőség-csökkenés.
- Vörösvértest-érintettség: A B. bacilliformis által okozott hemolízis szélsőséges példája annak, hogy a szöveti oxigenizáció csökkenése mennyire rontja a teljesítményt; B. henselae esetén direkt hemolízis ritka, de a vörösvértesthez kötött perzisztencia és enyhe anémiás hatások teoretikusan hozzájárulhatnak a gyengeséghez.
- Autonóm idegrendszeri/neurológiai érintettség: Több leírás számol be neurológiai és neuropszichiátriai zavarokról Bartonella-bacteremia mellett (pl. fejfájás, kognitív zavar, inszomnia, hangulati tünetek). Ezek közvetlenül is befolyásolhatják a kognitív és fizikai teljesítményt.
- Visszatérő láz és „poszt-infekciós” tünettan: Különösen B. quintana esetén a visszatérő lázas epizódok hosszan elhúzódó fáradtsággal járhatnak, melyek akár hetekig-hónapokig csökkentik a terhelhetőséget.
Diagnosztikai kihívások: miért nehéz bizonyítani?
A Bartonella-fajok lassan növekednek, a hemokultúra gyakran negatív; szerológia (IFA) és molekuláris módszerek (PCR) kombinációja javasolt, ugyanakkor az eredmények értelmezése körültekintést igényel (keresztreakciók, időzítés). A krónikus vagy alacsony szintű bacteremiát észlelni különösen nehéz, főként akkor, ha nem áll rendelkezésünkre direkt diagnosztikai módszer.
Speciális jelek – például striae distensae-szerű bőrelváltozások egyes, neuropszichiátriai tünetekkel járó esetekben – felvethetik Bartonella-érintettség gyanúját, de ezek sem patognomikusak; képalkotó és molekuláris módszerek együttesére lehet szükség.
Kezelés és a tünetek lefolyása
Súlyos Bartonella-fertőzésekben (endocarditis, bacillaris angiomatosis, Oroya-láz) kombinált antibiotikum-kezelés javasolt, tekintettel a kórokozók intracelluláris „rejtekhelyeire” és a baktericid hatás korlátaira. A kezelési ajánlások pedig a következők: doxiciklin, makrolidok és/vagy rifampicin.
Összefoglalás
Tartós fáradtság és teljesítménycsökkenés hátterében tehát felmerülhet Bartonella-fertőzés-, ha jelen van epidemiológiai kitettség (macskakontaktus, tetűexpozíció, endémiás utazás), jellegzetes kísérőtünet (visszatérő láz, nyirokcsomó-duzzanat, csontfájdalom, bőrtünetek), vagy hemokultúra-negatív endocarditis gyanú.
A diagnózishoz többlépcsős stratégia kellhet (szerológia + direkt vizsgálati módszerek), és az alternatív okok (endokrin, hematológiai, alvásmedicina, pszichés, autoimmun) kizárása elengedhetetlen.
Súlyos formákban a guideline-ok szerinti kombinált antibiotikum-kezelés indokolt; az „atípusos” elhúzódó panaszcsoportokban individualizált mérlegelés szükséges, mert a bizonyíték korlátozott.
Források:
https://www.mdpi.com/2414-6366/4/2/69
https://journals.asm.org/doi/10.1128/cmr.05009-11
https://journals.asm.org/doi/10.1128/cmr.00013-17
https://journals.asm.org/doi/10.1128/iai.73.9.5735-5742.2005
(C) Lyme Borreliosis Alapítvány
