A Lyme-kór (Lyme borreliosis) diagnózisa még a gyakorlott orvos számára is nehézségekkel teli. A diagnózist nehezíti, hogy nincs egyértelmű laboratóriumi módszer a szakorvos döntésének megalapozására, és a tünetek sem mindig egyértelműek. A diagnózis késedelmét, a kezelés elmaradását a következő faktorok okozzák:
- a diagnosztikus módszerek nem adnak egyértelmű pozitív eredményt a betegség korai szakaszában
- a jelenlegi módszerek értelmezése nem egységes, sokszor nem veszi figyelembe a betegség speciális tulajdonságait
- a Lyme-kórt okozó kullancs csípését az esetek többségében észre sem veszi az “áldozat”
- a tünetek jelentkezése nem feltétlenül összeköthető releváns eseményekkel, a tünetek jellemző hullámzása félreérthető
- nincs megfelelő diagnosztikus eljárás a kezelés hatásosságának ellenőrzésére
- a tünetek megfelelő dokumentálása, a beteg kikérdezése nem konkrétan ezen betegség igényeinek megfelelően történik
- az immunrendszer reakciója gátolt lehet, az erre alapuló tesztek ilyenkor fals negatív eredményt adnak
- az egyetlen egyértelmű tünet, a kullancs-csípés körül terjedő bőrgyulladás a betegek egyharmada esetében alakul ki (vagy veszik azt észre)
- a szakorvosok számára nincsenek egyértelmű iránymutatások
- a Lyme-kór gyakorisága alulbecsült, ezért a kór lehetőségét az orvosok ritkábban feltételezik, mint a valós előfordulása
- a kezelés során a beteg állapota hullámzó, ezért félreérthető, hogy a gyógymód valóban hatékony-e
- a Lyme borreliosis tünetei általánosak, hasonlóak lehetnek fertőzések, illetve autoimmun betegségek tüneteihez
- a tünetek akár évekig elmaradhatnak, vagy enyhék maradhatnak, és a hirtelen megjelenésük kiváltó okai félreérthetők
A megfelelő diagnózishoz szükséges figyelembe venni:
- a tipikus, az akár észre nem vett kullancs-csípés körül körkörösen terjedő bőrgyulladás (ECM) már önmagában is egyértelmű bizonyíték a fertőzésre
- az immunrendszer válaszán alapuló vizsgálati módszerek kitűnő képet adnak a szervezet védekezéséről, az ellenanyagok hullámzásáról, a kórokozó törzséről
- negatív szerológia vagy az immunválaszt vizsgáló egyéb teszt (ELISA, Western-blot, Immunoblot, LTT, EliSpot, stb.) nem feltétlenül jelenti a fertőzés hiányát
- a kórokozó közvetlen kimutatása, amennyiben sikeres, egyértelmű bizonyíték a fertőzés tényére, viszont a betegség kezelését ekkor is szakorvos kell eldöntse
- a tünetek felmérésénél nagyon fontos a megfelelő kérdőív használata, csak orvos által, teljeskörűen végzett felmérésben bízzon
- az internetes portálokon elérhető tünetlisták nem alkalmasak az “öndiagnózisra”, legfeljebb a gyanú felvetésére